¥°XXXX. èj:Lebukás veszèlye °¥

247 19 8
                                    

-Befejeznèd vègre az örökös kiakadàsodat ès figyelnèl vègre ràm?!- ordított rà.- Van annàl sokkal nagyobb problèmàm, mint ezt hallgatni.

- Oh, ès mi lenne az? Talàn, az, hogy Raider előbb lèpett ,mint ahogy a szàmításaid úgy gondoltàk?- gúnyolódott.

- Hàt... Hiszed vagy sem, de amennyire beletrafàltál barátom, hogy azon mèg èn is meglepődtem.- lèpett egy lèpèst jobbra, ès akkor meglàttam, hogy valami a Földön fekszik...

- Mit tettèl?- kerekedik el a szeme, amint meglàtja azt, amit èn az előbb- Ezzel alàírtad a halàlos ítèletünket a Nappali tagozattal, Ian.

Először nem èrtettem, hogy mièrt vannak mindketten kiakadva, mert ahhoz túl sötèt volt, hogy lássam mi fekszik a földön, de mikor közelebb mentem megláttam, hogy nem egy valami, hanem inkább valaki fekszik arccal lefelè. A páni fèlelem azonnal elkapott, mivel a mi egyenruhánk volt rajta.. A szàm elè raktam a kezemet nehogy sikítsak vagy bàrmi más hangot hallassak. Mindig is utáltam az erőszakot ès a vèrnek a látvànyát, így nem sok hiànyzott ahhoz, hogy elàjullak vagy èppen odahányjak.
A hideg falnak tàmasztottam a hátamat, ès vàrtam, hogy elmúljon a rosszullètem. A szememet a csillagos ègre emeltem, hogy megjobban elfelejtsem a làtványt, ami elèm tàrult. Mikor úgy èreztem, hogy kevèsbè fogok összeesni rèsnyire odafordultam, hogy lássam mit csinàlnak. Szomorúan vettem tudomásul, hogy nemcsak èn vagyok az öngyilkos hajlamokkal megàldott, aki az ellensèg mezejère merèszelt menni az èletèt kockáztatva. Csak a különbsèg az, hogy èn önszàntamból kerültem a tagozatra ez a szegèny pára, pedig Ian àltal került ide. Igaza van Kellan-nek, ha erről tudomást szereznek a Nappalisok óriási patáriát csapnak az màr bizonyos. Talàn mèg nagyobbat is, mint Katie-nèl.

Nem tudtam eldönteni mihez kezdjek. Buktassam le magam vagy nèzzem vègig, hogy ezek mit csinàlnak az èlettelennek tűnő testtel? Tudtam, hogy nem csinàlnának velem semmit, de inkább a biztonságot választottam egy kis időre, hogy megtudjam pontosabban mi törtènt.

- Mègis ezt, hogy kèpzelted??- üvöltött rà Kellan.- Csak azèrt tetted, mert nem tudsz megülni egy helyben nyugodtan, pedig kibaszott öt nap van vissza Szent Iván napjáig. Nyugis pàr napnak nèztünk elèbe, de te meg mindent elrontasz, mert önfejű vagy. Mit fog szólni Mia vagy inkàbb az Apàd? Abba belegondoltàl, hogy ràjön itt van Grace ès az mivel egyenlő? Szerintem úgy semmibe se gondoltàl bele. De ezen mièrt is nem lepődök meg? Sose tanulsz a hibàidból ès csak elvenni tudsz màsoktól. Ez a mottód is, nem? Mindent vagy semmit, bàr a második egy szemèly miatt mindig megtörtènt veled, ès megtörte az egódat. Bár èn is ekkora hatással lennèk rád, mint a húgom.

- Befejezted a kiselőadásodat rólam vagy mèg folytatod?- túrt bele idegesen a hajába.- Igen, tudom. Elcsesztem. Most örülsz? Vègre beismertem, amit eddig soha. Hibáztam, ès bánom, de azzal nem segítesz, ha mindenfèlèt a fejemhez vágsz.

- Sokkal boldogabb lennèk, ha megbűnhödnèl a tetteid miatt.- felelte Kallen fèlvállról.- Túl sok mindent tűrök el tőled mostansàg.

- Hàrom ève mást se csinàlok, mint bűnhődöm.- jegyzi meg keserűen.- Mellesleg, nekem köszönheted a mostani èleted, de te mindenegyes alkalmat az utóbbi időben kihasznàlsz, hogy kiboríts idegileg. Muszàj mindig felhànytorgatnod ? Elèg problèmám van így is.

- Nekem is kèpzeld. Csak kettőnk közt a legnagyobb különbsèg az, hogy èn nem vagyok Legfőbb leszármazott, így ha hibàzok engem megbüntetnek, de tèged csak annyival intèznek el, hogy legközelebb gondold meg kètszer is mit cselekszel.

- Akkor kèpzeld el èn sem örülök ennek a pozíciónak egyáltalàn. Ha tehetnèm eldobnàm az èletem ennek a rèszèt, mert ez miatt veszítettem el a húgodat. Te is jól tudod, hogy nem vagyok olyan, mint amiket a fejemhez vàgtàl. - sóhajtott, majd nyugodtabban folytatta.-Azèrt az eltűnèse alatt közelebbi baràtok lettünk, mint először gondoltad volna. Tisztàban vagyok vele, hogy csúnya dolgokat vàgtam hozzád a múltkor, de tudnod kell, hogy azèrt tettem, mert ő is ott volt. Inponàlni próbáltam neki, hogy összeálljon vègre a fejèben minden. Sajnos nem úgy sült el, ahogy akartam, sőt, veled verekedtem is. Sajnàlom, sógor, hogy beletiportam a lelkedbe.- mondta Ian őszintèn a szavakat. Annyira èreztem, hogy igazat mond, hogy elmosolyodtam.

Ballada: A beteljesülés alkonya/ Befejezett/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora