Ballada: A beteljesülés alkonya/ Befejezett/

¤· XXIX. éj: Ian szemszöge·¤

xXxx Az a lány xXxx

Sosem hittem volna azt, hogy mennyire oda meg visszatudok majd egyszer lenni egy lánytól, ha szerelmes leszek, meg azért is meglepődök magamon, hogy ezt most lejegyzem. Nem túl férfias viselkedésre vall, szerintem, de jobban érzem magam attól, hogy leírom, mert ha mégse jönne össze legalább elolvashatom, hogy én mindent megtettem az ügy érdekében. Az pedig jó érzés, nem?

Úgy voltam az egésszel, hogy velem az ilyesmi nem fog megtörténni, mivel olyan jégszìvű és öntelten viselkedtem még régebben, hogy még én is írtózom saját magamtól, ha rágondolok a múltamra. Bár, ha jobban belegondolok akkor ez a lényemnek köszönhető meg a környezetemnek.. Szóval, nem tűnt az én hibámnak, ha valaki megjegyezte ezt, mert magától értetődő volt az egész mi ennek az oka. Vállat vonva hagytam ott az illetőt no meg az elmaradhatatlan mosollyommal.
Akkoriban a lányok azért kellettek nekem, mivel szerettem dicsekedni a legújabb " fogásommal" a srácok körében, mert nekik sose sikerült jóval dögösebb csajokat felcsípni és az ágyukba vinni hamar, mint nekem. Ez volt az én különleges képességem, amit mindenki irigyelt tőlem, mert elég volt lehunynom a szemem ahhoz, hogy megmutassam azt a smaragdzöld szempáramat, amitől a lányok azonnal a karjaimba dőltek egy csábos mosoly társaságában. Sokszor, már örömömet leltem abban, hogy másokat az őrületbe kergetem azzal, hogy mennyire jobb vagyok mindenkinél csajozás tekintetében. Scottot viselte meg a legjobban, mert az ő régóta tartó romancát a csajszika felbontotta miattam. Félreértés ne essék, én nem akartam a lánytól semmit, de ő azt hitte. Persze, azért volt köztünk civakodás ez miatt, és haragudott rám, de mint minden jó barátság ez is megoldódott, és együtt hülyéskedtünk tovább fogadásokat fogadásokra halmozva, míg egy nap jelent meg Ő.
Ő, aki mindent megváltoztatott azzal, hogy megjelent. Elég volt egyszer látnom ahhoz, hogy tudjam ez az a lány, akiért tűzbe mennénk, vagyis inkább a Pokolba, mert rajtam nem fog a tűz se a golyó. Marad a Pokol kénköves bugyra, ahova minden vámpír jut, ha eljön számára az idő. De inkább elmondom, hogy volt inkább.
Sokszor gondolkodtunk a fiúkkal azon milyen hatást okozhatunk a Nappali tagozaton lévő lányokra. Nálunk mindenki annyira tökéletes és rideg olykor, hogy kedvünk volt hozzá kipróbálni valami újat, ami eddig még nem volt. Tisztában voltunk vele, hogy ott a lányok nagy része nem fog kiváltani belőlünk a vérszomjon kìvül semmit, de játszani a gyenge kis érzéseikkel elég szórakoztatónak bizonyult.Persze, ezt csak akkor volt alkalmunk megcselekedni, mikor közös vacsoránk volt addig még a tagozat közelébe se mertünk menni nehogy Mia megint ránk szóljon a dolgok miatt, mert néhányunk átakart már menni megkóstolni pár embert nemcsak a tasakos vércsomagokat, amiket kapunk nap mint nap a részlegünkön. Egyszer minden fenevadban megfogalmazódik az az érzés, mikor szeretne jóval élőbb és mozgóbb zsákmányt megkapni,  mint egy tasak műanyag ìzű halott vért, ami nem olyan édes és kielégítőbb, mint az emberé. Bevallom nekem is megfordult egyszer kétszer ez az eshetőség, de nekem példát kellett statuálnom a többieknek, mert én voltam a sulinak a kis "üdvöskéje" elég régóta a szüleim révén meg a ritka képességeim miatt. Egyszóval, bármit csináltam azt a nagy többség le is utànozta azonnal. Ezért fejlesztettem ki az úgy nevezett önkontrolt, amit sokáig tartani is tudtam magamban, mígnem este nem tettük be a lábunkat a nagy ebédlőbe, ahol megannyi Nappali tagozatos volt ,mégis ,azonnal kiszúrtam a tömegből azt a vörös fürtjű lányt, aki kissé esetlennek tűnt a többiekhez képest ismerkedés terén, de annàl üdébb volt, mikor olyanok mellé ült le, akiket ismer. Êszre se vettem, hogy mennyire bámulom őt, pedig jó sokan beszéltek hozzám, de engem lefoglalt az az ismeretlen lány, aki ott ült tőlem néhány asztalnyira.
Akkor jutott el az agyamig, hogy én igényt akarok tartani rá történjen bármi is...
Nem is vettem észre, hogy már csak őt bámulom, csak mikor rám nézett azokkal a gyönyörű szemeivel. Kérdő és érdeklődő volt, amitől egyre jobban nőtt a kíváncsiságom, főleg, hogy azelőtt nem éreztem ilyet. Tudtam már, hogy megbabonázott, de arra nem számítottam, hogy annyira, minthogy feláldozzam az életemet érte. Talán, akkor csak szórakozni akartam vele, mert azt hittem, hogy könnyen a karjaimba fog hullani ehhez képest pofára estem újból és újból, de mindig arra tudtam gondolni, hogy ez a lány különlegesebb, mint a többi ezért nem szabad elengednem...