Ballada: A beteljesülés alkonya/ Befejezett/

¥•XXVI. èj; Egy váratlan titok kitudódása •¥

-Hàt, Piroskám, pont azèrt, mert ettől lesz èrdekesebb a jàtèkunk
rengeteg fájdalommal, titkokkal, ès a legizgalmasabb kínokkal, amiket mèg nem is tapasztaltál az emberi lèted soràn...

Rèmülten fordultam meg az erkèly irányába, ahonnan a hangforrás származott. Annyira megörültem, hogy itt lehet velem, mert elakartam neki mondani, hogy emlèkszem valamire minimálisan, aminek remèlhetőleg van nèmi bukèja a helyes irányba való terelèsem èrdekèben. Rengeteg eshetősèg törtènhetett volna, ami számomra kecsegtető folytatàst adott volna a kèsőbbiekben...
De az et ilyen. Olyan, hogy pofonokat osztogat kèrdès nèlkül ès okok keresztül húzàsával, mert kegyetlen, főleg akkor, mikor egy pozitív esemèmyt vàrnànk .
Igen, ez az èn szerencsèm, ha magamról van szó.
Ahogy lenni szokott nem az törtènt, mint amire szàmítottam. Egyenesen rèmísztő tapasztalás, ami messzemenő következmènyekkel jàr kèsőbb, de ezàltal nem tudtam neki elmondani, hogy mire emlèkszem.

Egyszer, csak egyetlenegyszer kívántam azt, hogy legyen velem. Ebből làtszik, hogy soha nincs az, amit èn szeretnèk, csak amit ő... Jellemző.
Mindig is ilyen volt... Nem vàltozik soha az èvek múlásàval sem. Ezèrt szeretem őt annyira. Kitartott mellettem, mikor nem kellett volna. Grace! Menj utàna!
MOST!!!

Próbàltam elvonatkoztatni a második sokkom utàn, amit fejemben èszleltem. Most ezzel nem tudok mit tenni, mert ezen felül van mèg ennèl nagyobb, ès súlyosabb dolog amitől meg kell szabadulnom. Minèl előbb.

Egyetlenegy pillanatig azt hittem, hogy Ő az, de amint megfordultam elment a kedvem a jó kedvtől, mivel nem Ian àllt vagyis inkább ült az ablakban, hanem az a srác, akivel mèg a jó múltkor " üzletet" kötöttem. Mièrt van nekem ekkora szerencsèm mindenegyes alkalommal?! Abban remènykedtem, hogy semmi nem fog törtènni már a mai nap folyamán erre tessèk. Itt van ez a bàjgúnár, ès nem tudom hogyan rázzam le a fenèbe. Ez az èn szerencsèm. Remèlem nem emlèkszik arra mit mondtam mèg anno neki.

- Mi a francot keresel itt?!- nèztem rá dühősen.- Senkise hívott ide, vagy kèrt meg rà. Húzz el most, mert nem vagyok rád kíváncsi!!!

- Milyen kedves fogadtatásban rèszesítesz, te làny. Soha nem kaptam mèg ehhez hasonló bókokat nèhàny száz èvem alatt, ès azt elhiheted, hogy elèg nagy a tapasztalatom.- száll le a párkányról, ès próbálna közelebb jönni hozzám, de èn becsukom előtte az erkèlyajtót, ès rázárom háromszor, nehogy vèletlenül is betudjon jönni.

Tisztàban vagyok vele, hogy nem ez a megfelelő megoldása ennek a problèmának, de nem vagyok kíváncsi erre a bájgúnárra.

- Nem èrdekel, hogy milyen tapasztalataid vannak. Azt akarom, hogy hagyj bèkèn vègre- mondtam neki dühősen, miközben elhúztam a függönyt, hogy ne keljen bámulnom a kèpèt mèg annyira sem, de ahogy elnèztem nem hatotta meg a tettem. Lehet túl kiszámítható vagyok? Á, nem èrdekel.

Gyorsan àtvettem a cipőt, ès elindultam lefelè a lèpcsőn, hogy kikapcsoljam az agyam, ès elfelejtsem ezt az egèszet.
A folyosón haladva egyre többen lettek, ès mindannyian azt kèrdezgettèk tőlem, hogy most èn tènyleg járok-e Raiderrel, amitől a hideg is kirázott. Nem tudom megszámlàlni hányan kèrdeztèk ezt, de már nagyon elegem volt, ezèrt jobban a fejemre húztam a kapucnimat, hogy bèkèn hagyjanak az emberek. Nem vagyok ehhez egyálatalàn hozzászokva, ès kezdem azt hinni Raider direkt csinálta ezt az egèszet. Jól tudta, hogy ez mennyire felfog húzni, ès így cselekedett. Ezt vissza kell valahogy adnom neki. Nem járja, hogy csak èn szívok mindig. Okè, hogy èn voltam az, aki ezt kezdte, de akkor se szabadna ezt hagynom, főleg, hogy biztos a markàban röhög rajtam. Nem hagyhatom annyiban a dolgot. Azèrt nekem is van önbecsülèsem ès büszkesègem.