Ballada: A beteljesülés alkonya/ Befejezett/

¥VIII. éj: Minden értelmet nyer; ha melletted vagyok ¥

Ashley csak húzott maga után, mint egy kisálltot, mivel nem mondta még mindig el hova tartunk. Csak futottunk és futottunk az ismeretlen felé; ami egyre jobban teljesedett ki a szemem előtt. A kolesz mögött egy újabb terület  volt, ami sportpályának funkciónált; ahogy jobban szemügyre vettem. Ezt két okból kifolyólag állapítottam meg. Az egyik a sportfelszerelések, és a focipálya. A másik pedig, hogy ellèggè keményen fociztak a pályán, ami nem értem miért nem szúrta ki a szememet először.

Szóval, elhaladtunk a fiúk csapata mellett, ami azonnal kiváltott egyfajta figyelmet, amire először próbált Ashley nem odafigyelni, de mikor az egyik magas, barna hajú; kék.szemű srác odajött már nem hagyhatta figyelmen kívül bármennyire is a Föld mélyére kívánta akkor a srácot.

- Ashley! Nem mutatod be a barátnődet nekünk?- kérdezte mosolyogva a srác.

- Nem hiszem; hogy kìváncsi lenne ennyi izomagyúra.- felelte ridegen.

- Hogy mondhatsz ilyet?!- nevetett fel kínosan.- Látom visszajött a humorod 3 év múltán.

- Ismerhetnél annyira Liam, hogy nem viccelek... De.. Most csalódtam benned.- mondta neki halkan, amitől a srácnak leesett az álla.

- Kérlek; Ash... Tudod; hogy nem gondoltam komolyan.- vitte el a közelemből Ashley- t; hogy megbeszéljék.

Időközben mellém lépett egy vöröses- szőkés hajú fiú, aki jót mulatott a kettősükön.

- Fogadok; hogy pár napon belül összejönnek.- mondta nevetve egyben csibészesen a vörös.

- Ennyire nyilvánvaló mindenki számára?- lepődök.

Hogy fejezheti ki magát ennyire az ember az érzéseit nyilvánvalóan? Èn mindig úgy tanultam, hogy ezt nem szabad; mert az emberek csak kihasználják ezt a fajta vèdtelenségünket. Azt hiszed az egyik percben; hogy megbízhatsz bárkiben az égvilágon, de mikor beüt a krach csak nézel, mert a te hibád, hogy nem ismered fel azokat az.embereket, akik érdekből vannak veled.

Velem is ez történt; szóval ezért nem tudok annyira megbìzni azonnal senkiben... Kivéve egy valakit... Ő már első alkalommal elnyerte a bizalmamat, ahogy beléptem ebbe a porfészekbe... Ian...

- Neked nem? - lepődik meg.

- De... Csak ahonnan én jövök tűnhet ez figyelemelterelésnek vagy átvágásnak a fiú részéről.- figyelem a " veszekedésüket", ami már átment kézmegfogásba. Önkénytelenül is elmosolyodtam rajta.

Itt minden más. Önfeletten tudok egy ilyen kis kicsiségnek is örülni.
Hazaértél...

Talán... Még nem tudhatom. De azt tudom, hogy boldogabb vagyok; mint.Richmondban. Az már egyszer biztos.

- Hááát...- húzza el az á magánhangzót.- Itt nincs ilyen;.vagyis nem tudok róla. De azt tudom,hogy Liamnek bejön Ashley, és még az is biztos, hogy Ash is hasonlóképp érez. A szerencsètlenek csak húzzák egymás agyát, hogy a másik kezdeményezzen. Ők a suli reménytelenei. Minenki fogadásokat köt rájuk, de még egyikse jött be. Talán majd az enyém majd most fog.

- Az elmondásod alapjàn szerintem... 1 hét múlva fognak.- mosolyogtam rá.

- Ohhooo!! Vöröske. Szerintem nem jó ötlet velem fogadni.- nézett rám önelégülten.

- Ès mégis mièrt, félig vörös sràc?!- vontam fel a szemöldököm.

- Mert nem nyerhetsz. Ilyen egyszerű.- vont vállat.

- Àllam a fogadást.- farkasszemeztem vele.

- 20$.

- Rendben.