Ballada: A beteljesülés alkonya/ Befejezett/

°¤ Írói utószó/ Köszönetnyilvánítás¤°

Végre elérkeztem ehhez a részhez is, ahol a drága olvasóimhoz tudok szólni, akik két éven keresztül kitartottak mellettem és velem együtt izgulhatták végig, hogy Grace és Ian sorsa hogyan alakul fejezetről fejezetre. Az igazat megvallva, ez a történet volt az első, amit papírformátumban  befejeztem még 2015 nyarán. Amikor a napokban visszaolvastam, hogy akkoriban mit írtam 14 évesen, hát nem annyira voltam büszke magamra és az akkori végét is nem találtam annyira jónak, mint ahogy a mostanival megelégszem... Talán ez csak egy pillanatnyi állapot és holnap ugyanezt fogom mondani, amit leírtam a korábbi verzióra. Na mindegy. Az ember soha sem lehet eléggé elégedett a munkájával, nem? Szóval, ez a történet rengeteg változáson ment keresztül mire befejeztem. Ez az egyik indok, hogy olyan ritkán voltak részek az elejéhez képest, mert változtattam itt-ott helyenként, ami azért sem volt baj, mert két év kellett ahhoz, hogy a történelem órán szerzett ismereteimet itt is kamatoztassam. ( Mindenkit sarkallok a tanulásra, mert hasznosan bele lehet építeni egy történetbe, főleg, ha fogalmad sincs, hogy milyen új elemet vigyél bele, amit nem mindenki használ a könyveiben.) A másik indok a hivatásom, ami napi órákat vesz igénybe, így az írásra szánt időm sokszor korlátozódik, de ebben az évben rájöttem, hogy az írás számomra egy olyan sziget, ahol senki nem bánthat és elmenekülhetek a problémák elől, ahogy a zenével is így vagyok.                                                               Az eredeti piszkozatban egyébként nem egy boldog végkifejletet írtam, amit az akkori szentimentális énemnek tudok be. Remélem azért mindenkinek ez a végkifejlet így tetszett, hisz senki sem szereti, ha valami szomorúan ér véget. 

Az alapötletet a kedvenc animém ihlette, ami nem más volt, mint a Vampire Knight. Az első évadát imádtam, de a másodikat nem szerettem annyira, főleg, hogy teljesen mással shippeltem, de ez mellékes. Ami miatt pedig főként haragszom, hogy Zerot otthagyta a fenébe és elment a bátyjával. Mind a mai napig várom, hogy mikor fogják bejelenteni a következő részek adaptációját, mert a manga az folytatódik...-_- Ennyi a hasonlóság a kettő között, hogy van egy Nappali és Éjjeli tagozat. Meg hogy a lány nem emlékszik a múltjára. Semmit több. Aki látta azt tudja, hogy az én történetem ettől eltér. Erre azért szerettem volna kitérni, mert kaptam a visszajelzéseket még az elején.

Köszönöm szépen azoknak, akik írtak nekem üzenetben, hogy folytassam vagy kommentben jelezték nekem a hibáimat, amiket megfogadtam minden alkalommal. Mindazoknak hálás vagyok, akik kitartottak mellettem, mikor rengeteg ideig (hónapokig) nem voltak részek. A rengeteg vote és kommentek láttán mindig boldog lettem, mert főleg, akkor kaptam értesítőket, mikor rossz passzban voltam. Ti vagytok a legjobbak, drága olvasóim. Az a szám pedig, amit elért a könyvem nézettsége nagyon szépen köszönöm, ahogy a voteokat is. A továbbiakban is kövessetek engem bátran a többi munkámban, amiket szintén próbálok befejezni, illetve részeket hozni. Még egyszer nagyon  köszönöm mindazoknak, akik valamilyen úton-módon támogattak engem. És most útjára engedem ezt a könyvet végleg....