Ballada: A beteljesülés alkonya/ Befejezett/

¤· XXIII. éj: Valami megváltozik ·¤

Sokszor van az életünkben, hogy valami olyasmit kell elhinnünk, ami nem biztos, hogy igaz, de a társadalom döntő többsége azt vallja leginkább ami hihetőnek tűnik, így nem tudunk mást tenni, mint elhinni azt a halom sületlenséget, amit összehordtak, hogy annak a személynek csak baja származzon belőle, akiről vagy amiről szó forog épp...
Ebből a szempontból a tudatlanság a legjobb dolog, ami az emberrel történhet, mert akkor nem kell két olyan állítás között döntenie, ami a szívét nyomhatja, főleg akkor ha egy olyan illetőről van szó, aki valamilyen ok folytán a döntésképtelen szerencsétlen szívébe fogadta őt véletlenül. Ilyenkor ,talán , a legjobb módszer az ilyen helyzetek elkerülésére, hogy nem veszünk részt semmilyen társadalmi csoportusolásban, de... ezzel az a gond, hogy nem lehet kikerülni ha akarjuk ha nem, mert ez az élet leckéje felénk. Ha ezzel megküzdesz az életre alkalmas lehetsz, de ha megfutamodsz minden értelmetlen lesz körülötted...
Ez a szép az életben a sok kérdőjel, amire sajàt magunknak kell rájönni mennyi jelentéssel bír...

~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~
》》¤¤¤¤《《

~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~

Menekültem, ahogy csak a lábam bírta, ismét, mint egy félőrült az udvaron, ami számomra azt a bizonyos estét vetítette elém, amit nem akartam újra átélni, főleg annak a következményét. Csak ezzel az a baj, hogy egyre jobban közelítünk ahhoz egy bizonyos személy miatt...

Vajon miért játszuk el újból és újból ezt a dolgot, hogy utánam fut, mikor tudja mennyi esélyem van arra, hogy eljussak a Nappali tagozat kapujának küszöbéig is? Egy vámpír ereje egy ember fizikai adottságaihoz mérve elég csekély felhozatallal rendelkezik, főleg akkor, ha az illető egy lány, mint én, aki törékeny testalkattal is rendelkezik, és a táncolást elhanyagolta 2 hónapja nagy ívről a szülei miatt. Akárhogyan is próbálnék felhozni jobbnál jobb érveket nem fog változtatni a helyzeten semmit a tény miszerint nem fogok ebből jól kijönni az már egy biztos pont az életemben. Akármennyit próbálkoznék ez lenne mindig a végkifejlete. Ha eddig sose jött össze, akkor most miért sikerülne? Èrtelmetlen az egész, amit épp művelek. Ő sose állna le még akkorse, ha megkérném szépen, mert amit a fejébe vesz, azt mindig végrehajtja. A következményeket vagy, hogy a másik fél milyen állapotba kerülhet miatta leszarja nagy ívről, amin nem csodálkozok már mióta itt vagyok. Azt hiszem kezdek ehhez a menekülösdikez hozzászokni, amit mondjuk nem kéne... Ezen változtatni fogok, mert az nem járja, hogy ő tök jól érzi magát, míg én akárhányszor találkozunk kiköpöm a tüdőmet. Ez a lemez nem fog újból és újból lejátszódni. Elegem van.

Ian egy hatalmas erővel megáldott vámpír, aki fél kézzel elintézhetne simán, de folyton szórakozik velem, amiből kezd nagyon elegem lenni, mert ő is ezzel tuti tisztában van, mint én. Kettőnk közt az a különbség, hogy míg én szenvedek ez miatt, addig ő nagyban röhög az én tehetetlenségemen, mint az jellemző szokott nála legtöbbször, ha talál magának olyan dolgot, amin jól mulatathatja magát.. Ahogy eddig megismerhettem. Nem is értem ezt miért gondolom, mikor nincs is róla emlékem. Mindegy.
Ez már kezd átmenni nem vicces dologba. Túl komolyan mond egyes mondatai közül bármit is. Jó lesz végre tisztázni vele az egészet, mert ez nem mehet így tovább.

- Ez az egész úgy, ahogy van értelmetlen.- állok meg a Nappali tagozattól pár méterre, és töprengve nézek körbe a területen, ahol ismét csak a gyér világítás volt rajtam kívül. Ez is annyira jellemző rá és az időzítésére. Azt hiszi nem ismerem ki a trükkjeit eléggé.- Nem kell elbújnod, mert úgy is tudom, hogy mi lesz a vége, szóval nem kell tovább játszanunk ezt az értelmetlen macska- egér játékot.

Vártam a választ valahonnan, de csak a szélnek a lengedezését sikerült kivennem. Próbáltam a szemememmel felmérni jobban hol lehet, de akárhogy pásztáztam az udvart semmit nem találtam.
Most két dolog áll fenn. Az egyik elment, mert ő is annak ítélte a helyzetet, hogy értelmetlen már velem foglalkoznia, vagy a másik, hogy várja a megfelelő pillanatot a lecsapásra, míg én nagyhiszeműen, boldogan belesétálok a kis csapdájába, amit jó előre eltervezett, mert nem hiszem, hogy gondol arra én ezekkel mind tisztában vagyok, pedig mennyire tisztában vagyok. Csak rajtam múlik, hogy döntök.
Fogtam magam kis hezitálás után, és elindultam kissé gyorsabb gyaloglással, mint szoktam, mert azért a biztonságérzet az biztonságérzet, és az mindenkinek kell egy olyan helyzetben, mint amilyenben én vagyok jelen esetben.
Már a kaput nyitottam volna ki nagy boldogan, mikor megpillantottam magam előtt egy nadrágba és cipőbe bújtatott lábakat. Akkor tudtam azonnal, hogy én ebből nem fogok jól kijönni akármennyit próbálkozok ezzel. Miért is hittem abban, hogy feladja? Én marha.
Óvatosan felnéztem, és a döbbenettől annyira megijedtem, hogy egy kisebb sikoly hagyta el a számat miközben seggre estem a földre. Na ez meg annyira jellemző rám.