Ballada: A beteljesülés alkonya/ Befejezett/

¤· XXXI. éj: Ian szemszöge 3. ·¤

- Mire akar ezzel utalni?

- Arra, hogy te épp egy nagyon vesztes csatát vìvsz, amiben te vagy a vesztes, barátom. Ha a tudatlanságodat így folytatod olyasmi fog eltűnni az életedből, amit később nagyon bánhatsz is. Légy résen, ennyit momdhatok.- indult kifele a teremből.

- Ezt hogy értette?- döbbentem le a szavai hallatán.

- Már elmagyaráztam. Rajtad a sor, hogy mindenre fényt deríts rövid időn belül.- int nekem utoljára, de mégegyszer vissza néz.- Mellesleg az egyik legszebb halandó lánnyal tölti az ideje nagy részét Aidan. Gyönyörű, dús, vörös haja van Lily-nek. Irigylem is érte nagyon, de mindegy is. Viszlát következő órán.

Talán, pont ettől az órától vártam azt, hogy végre megvilágosodom, de igazàból azt éreztem, hogy még jobban az összezavarodottság szélén táncolgatok. De, azt hiszem, kellő intelmet kaptam ahhoz, hogy tudjam innentől kezdve jobban oda kell figyelnem arra, amit mások nekem figyelmeztetés gyanánt adnak, mert az egy olyan személy életébe kerülhet, akiért még az öröklétemet is odaadnám...

Forrt bennem a düh, hogy Aidan ilyeneket mondott nekem, főleg, hogy úgy beszélt Grace- ről, mintha már nem is lenne itt, hanem egy másik helyen, ahova bezárták csellel, vagy megszökött volna az Akadémiáról. Az utóbbit elvetettem, mert miért most szökne el, mikor már annyi emléke visszajött? Maga is az igazságot kereste kezdetektől kezdve, mert ezt nagyon belevéstem az állandó látogatásaimmal az agyába. Ez is volt a célom, csak kicsit túl mentem a határon. Legalább azzal a tudattal mentem el a közeléből, hogy bogarat ültettem a fülébe. Talán, ha jobban odafigyeltem volna rá, akkor nem kellene most félnem egy olyasmi dologtól, ami mögött mocskosul Aidan áll. Ez miatt kellene megkeresnem, hogy tisztázzam a félreértést egyszer és mindenkorra. Jobb lesz, ha minél előbbi látogatást végzek nála, hogy enyhítsem azt a rosszindulatú pletykát, amit a barátomnak nevezett lény kezdett mindenkinek bemesélni. Ha kiderül, hogy ő áll minden mögött, akkor nem fog érdekelni, hogy szabályt sértek.
Megölöm!
Senki ne packázzon velem, még olyanse, aki azt mondja, hogy közel áll hozzám. Aidan többet már nem tartozik e körömbe soha többet.

Fogtam a kis könyvet, amit még tegnap szerettem volna odaadni neki, és célba vettem a Nappali tagozatot. Tudtam, hogy ilyenkor az étkezőben szokott lenni, így arra vettem először az irányt. Az óratorony épületben csakúgy hemzsegett a Nappali tagozat apraja nagyja, akik jóízűen ettek az aznapi vacsorából, ami számomra undorìtóan nézett ki. Gondoltam nemcsak én gondoltam ezeket a gondolatokat, mert ahogy körbejárattam a tekintetem láttam, hogy a legtöbb emberke inkább csak beszél, mintsem enne. Ezért jó a vámpírlét. Nem kell undorítóan förtelmes kajákat enned, amit azt se tudsz honnan jött. Legalább a  vérnek mindig ugyanolyan íze van, ahonnan kapjuk a vérbankból. És ennyiben ki is merül a vámpírság jó oldala, mert ezen kìvül csak a sötétség és a fájdalom van, vagy még az sem, mert nem érzünk semmit jó formán.

Leültem az egyik közelebbi asztalhoz és keresni kezdtem Grace-t. Sokszor azt kívántam, hogy bár nagyon sok Nappali tagozatos lenne, hogy mindegyiket megkóstoljuk a haverjaimmal, de máramár azt kìvánom bár ne lenne ennyi, hogy könnyedén megtaláljam őt bárhol is van.
Akárhogy kerestem nem találtam, de még az általános bandája mellett sem. Vajon megint sanyargatja magát, mint régen?
Ezzel a gondolattal meg is csapott egy emlék...

- Hogy képzeled azt, hogy számonkéred rajtam az étkezéseket?!- dühöng ismét azon, hogy felmertem hozni az aggódásom felé. Szinte már túlzásokba esik , ha erről van szó. Fáj ránéznem, mert annyira vékony. Ez szinte már beteges.

- Vicces, hogy te akadsz ki, mikor nem is tudom ki volt a múltkor az, aki kikérdezett engem mit csináltam abban és abban a pillanatban. Komolyan, akkor úgy éreztem, mintha egy kihallgatáson lennék.- néztem rá mosolyogva, mert mellesleg nagyon bírom azt, mikor ennyire felhergeli magát. Olyankor olyan mintha egy kiskutya lenne. Ezt nem mertem még előtte mondani, mert akkor megver.