Ballada: A beteljesülés alkonya/ Befejezett/

XVII. éj: Üzlet az ördöggel

- Te ki vagy?- kérdeztem visszafojtott félelemmel.

- Egy olyan valaki, aki a segítségedre lehet.- villantott rám szàmára meggyőző mosolyt , de számomra egyenlő volt a balsejtelemmel.

Valahogy éreztem, hogy ezzel a sráccal nemigen kellene szóba elegyednem, mert valami azt sugallta, hogy nincs vele valami teljesen rendben. Plusz, egy vadidegen, akit csak pár másodperce ismertem meg az hogyan adhat nekem segítséget bármiben is, mikor nem is ismer vagy tudatában lenne azzal, hogy nekem mik a problémáim? Abszurd.
Látszik is rajta, hogy nem ingyen van ám a segítsége. Próbál meggyőzni, hogy ő a megtestesült jóság,  de ez az álca túl erőltetett rajta. Nem a valódi arcát mutatja. Óvatosnak kell lennem vele, mivel nem akarok a martalékává válni sehogysem, bár van egy sejtésem mit akar fizetség fejében kérni a szolgálatért.

- Nem kell senki segítsége, főleg a tiéd.- szedtem le a kezét a vállamról, ami ott pihent egész idő alatt. Miért engedtem eddig is, hogy rajtam csimpaszkodjon?! Ërthetetlen.
És itt van az a momentum, ami bebizonyítja, hogy mik, mert tudják manipulálni az embert is.

- A törékeny, àrtatlan kinézet egy vadócot takar valójában... Figyelemreméltó.- mér végig elég látványosan nem zavartatva magát.

- Befejeznéd?- förmedek rá.

- Mit?- néz rám ártatlanul, amitől kissé hátrahőkölök.

- A bámulásomat. Idegesít.- fonom magam előtt össze a karom.

- Nem tudom mit képzeltél be, de egyszerse vetemedtem ilyen tettre. Még a feltételezése is vérig sért, kislány.- nézett hülyének továbbra is.

- Ne kislányozzá, mert könnyen pár lila folt gazdájává válhatsz.- fenyegettem meg.

- Ez aztán a fenyegetés.- kezdett el röhögni, ami mégjobban felnyomta bennem a pumpát az unszipatikus srác felé.- Életemben nem hallottam még ennyire ijesztő és komoly dolgot, pedig én elég régóta megéltem mindent, megsúgom.

- Fejezd már be!- kiabàltam rá.

- Nem is csinálok semmit.

- Na, jó ! Tudod kivel szórakozz, a jó édes anyukáddal. Nem is értem magam miért fecsérlek rád időt.- indulok el a koleszunk felé, de egy erős csuklófogással visszaránt magához, amitől a levegő kiszökik a tüdömből.

- Akkor tisztázzunk le valamit már az elején, Piroskám.- néz rám gonoszan, amitől a szőr is feláll a hátamon.

- Ne, nevezz így...

- Pont erről akartalak tájékoztatni, Piroska, hogy bàrminek nevezhetlek, vagy mondhatok neked bármit azt neked el kell tűrnöd, vagy a nyakadon landol egy szép kis harapásnyom, amit kettőnk közül csak én élveznék, bàr van egy remek ötletem arra is, hogy élvezd, mint én.

- Miért?- tereltem vissza az eredeti témánkhoz.

- Mint azt elején mondtam segíteni jöttem neked.- lazít a csuklóm szorításán, de még mindig fogja.

- De..- nyitom szóra a szám, de a mutatóujját ráhelyezi a számra.

- Piroska, nincs olyan, hogy nem fogadom el a felajánlást, mert tudod mi lesz.- érinti meg a nyakamnál a bőrt gyengéden.- Olyan csalogató. Nem értem  Ian- t, hogy nem tette meg eddig.

- Tudsz valamit róla?- csillan meg a szemem.

- Bezzeg mostmár érdekel a dolog. De mondtam, hogy ez nem kerül ám ingyen.- mosolyodott el.

- Ezt egy szóval se mondtad.- ráncolom össze a homlokom, mert valami rosszat sejtek ezzel kapcsolatban. Csak ebből ne szàrmazzon nekem bajom...