Ballada: A beteljesülés alkonya/ Befejezett/

°¤ XXXXIX. éj: Végjátszma¤°

- Sosem hittem volna, hogy a húgom előbb fog megházasodni, mint én, de úgy látszik bármi megtörténhet.- mondta Eliza az asztalnál, amit a vendégek fogadására rendeztek az eljegyzés után. 

Majdnem hasonlított egy igazi, emberi fogadásra, de annyi különbség volt itt, hogy nem ételeket szolgáltak fel, hanem vért vámpíroknak, de még így is nagyon szép volt a morbidsága ellenére, vagyis nem kéne ezen már meglepődnöm. Itt mindenki kedvére ihatott annyit, amennyit akart, hisz ünneplésről volt szó, ami a mértéktelenséggel egyenértékű. Kicsit aggasztott is, hogy ennyi vért elhasználtak csak erre az alkalomra, de Ian megnyugtatott, hogy ezt a Vérbank szívesen küldte. Érdekelt, hogy ez a "szívesen" magatartás azért volt, mert tényleg önzetlenül küldték vagy azért, mert Ian pár " szép" szót intézett feléjük. Azonban jobbnak láttam, ha nem kérdezek rá és inkább élvezem az estének a hátralévő részét. Jobb a békés tudatlanság, mint a mindentudás néhány esetben.

- Most ezt úgy mondtad, mintha féltékeny lennél Grace-re.-mondta, majd ivott a pohara tartalmából Kellan. Ő volt az egyedüli rajtam kívül, aki nem ivott annyi vért az este folyamán. Az igazat megvallva, valahogy nem is hiányzott, ha nem ittam. Ugyanúgy meg voltam nélküle, ahogy eddig is. 

- Én nem vagyok féltékeny. Csak megjegyeztem, hogy a családban a legkisebb kötelezi el magát a leghamarabb. Ebben nincs semmi féltékenység.

- Előbb vagy utóbb te is bele fogsz ebbe a csapdába esni, amibe én. Semmire nem tudsz nemet mondani neki, mert képtelen vagy rá. Olyan ez, mint a drog. Nem tudsz vele betelni.- hajtottam a fejemet újdonsült vőlegényem vállára. Az orromat azonnal megcsapta a férfias, fás illata, amitől eszembe juttatta a rengeteg emlékemet róla és rólam, mikor kint voltunk az erdőben. Mennyi, de mennyi dolgokon estünk keresztül, míg idáig eljutottunk. Felfoghatatlan.

- Örömmel hallom, hogy ilyen hatással vagyok rád.- simított az arcomra lágyan, amire elmosolyodtam még jobban. - Sosem tudhatod, hogy mikor fogja megkérni Sebastian a kezedet. Én sem szóltam Grace-nek, hogy mik a terveim. Egyik nap, mikor ránéztem, eszembe ötlött, hogy mennyi mindenen mentünk keresztül az évek alatt. Akkor döntöttem el, hogy lépnem kellene egy irányba. Végül ez lett belőle.  Mint mondtad, bármi megtörténhet. Lehet, hogy nem is egy esküvőt kell majd megünnepelnünk a közeljövőben.-Ian szavaira Sebastian kis híján majdnem megfulladt, mikor ivott. Eliza ütögetni kezdte a hátát, hogy elmúljon neki a köhögése, amire sokan felnevettünk a reakciói láttán.- Azért nem így kéne reagálnod, haver.

- Biztosíthatlak róla, hogy nem gondolkoztam még ezen.- nyugtatgatta meg Elizát Bash, miután végre tudott beszélni.- Én mindig szoktam neked szólni, ha valami fontosról van szó. Akkor is szólnék.

- Oh, ez mekkora macsó duma.- hurrogták le az asztalnál többen is, akik közül Courtney, az egyik itteni barátnőm, emelkedett ki.- Egy eljegyzésnek hatalmas feneket kell keríteni, hisz ezzel mutatod meg, hogy mennyire is szereted a másikat és mennyire gondoltad komolyan az életreszóló  eseményt.  Ha elmondod neki, hogy mire készülsz, akkor oda az egész varázs. A meglepetések teszik nagyon is szebbé a kapcsolatot. Én is szeretnék egy olyat, mint Grace-nek volt, mert romantikusra sikeredett, főleg, hogy azzal nem számoltunk, hogy mennyit fog késni.- kuncogott fel.

- Ez aljas hátbatámadás.- nevettem el magam.

- De igaz nagyon is.- értett egyet Ian.- Azonban az én ötletemet senki sem lophatja, hisz ahhoz kellene egy késő balerina.

- Ian!- emeltem el a fejemet tőle és megütöttem.- Te is tudod, hogy mennyire vagyok maximalista...

- Persze, ezért kell megmutatnod nekem az egészet, amit gyakoroltál ma. Régen láttalak táncolni. Ha pontosítanom kellene, akkor azt mondanám, mikor a japán kertben voltál és a nyakláncod beleesett a tó vízébe.- adott egy futócsókot az ajkaimra, amitől elvörösödtem, mert mindenki előtt csinálta.