Egy furcsa lány - Liana története

2.

Tiszta Amerika! A ház tetejére szépen feldobva, legöngyölítve WC-papír gurigák.. A tettes természetesen nem volt már a fasorban sem, de Liana tudta, hogy ki volt a tettes. Behunyta a szemét, és látta maga előtt Tóbiást és Károlyt, a cimboráját, amint megteszik ezt a dolgot vigyorogva, hogy most jól kitoltak a lánnyal. A zöld szemekben csak úgy izzott a bosszúvágy. De Liana tudta, hogy nem szabad semmit sem elhamarkodni. A türelem mindig is a magunk malmára hajtja a vizet, csak meg kell várni mindig a megfelelő alkalmat. Elég hirtelen természetű ember volt ő egyébként, de most tudta, hogy muszáj várni. Majd holnap! Akkor is nap lesz!!
A ház körül viszont el kell kezdeni a rendrakást. Behunyta szemét, és elképzelte, hogy a papírok szépen visszatekerednek a ház mellé ledobott kartongurigákra. Vagy tíz percet töltött el ezzel, és mire kinyitotta a szemét, a WC-papírok szépen egymás mellé rakva álltak a teraszon. El kell itt mondanom, hogy Lianának telekinetikus képességei voltak. Ezt ebben a városban még senki sem tudta róla, hiszen nemrég költözött ide. Ezt a pici de annál mutatósabb kis házat vették meg, melyet a fiúk megpróbáltak meggyalázni. A szüleivel éltek itt, és volt egy húga is, Era. Ők szerencsére nem voltak itthon és nem láthatták a károkat. Hátha nem is fogják.. Elég sok baj volt vele az utóbbi időben, hiszen őmiatta is költöztek ebbe a kisvárosba, Kőhalmára, mert amott kicsit furcsa szemmel nézták ezt a családot, mióta történtek a dolgok, és új életet akartak kezdeni. Anya mondta is neki, hogy üljön meg békén a babérjain, mert baj lesz, ha itt is túl sokat mutat meg az énjéből. Gondolataiból autó motorjának zúgása zökkentette ki. A régi Wartburg gördült a feljáróra. Apa érkezett meg a munkából, imádta ezeket a régi, veterán keleti gépkocsikat. Liana szaladt is kaput nyitni.
- No, megy a hasad, kislányom? - vigyorgott Apa, és Liana előbb nem is értette a kérdést. Követte apja tekintetét, és akkor látta a toalettpapírokat, és elmosolyodott.
- Nem éppen, de ha már kaptuk ezeket, hát elhasznájuk.
- Történt valami?
- Kicsit meg akartak viccelni a fiúk, ennyi az egész!
- No, akkor megyek be megmosdani, ez az első nap nekem is nagyon fárasztó volt..

Délután Liana leheverdett laptopjával az ágyára. A szobát már szépen berendezte, már majdnem egy hete éltek Kőhalmán. Csak az első iskolai napja volt ma, amin azért örült, hogy végre túllett. Megnyitotta a facebookot, és látta, ismerősnek jelölték. Ki más is lehetett volna, mint Tóbiás! És persze üzenetet is írt mellé:
"Szia, cica! Szuperek a képeid és te is az vagy, még magasfeszültség is izzik benned! :D A suliban majd megbeszéljük a randi részleteit! Csók: Tóbi"

Lianában forrt a düh. Természetesen nem igazolta vissza ismerősnek. Csak ennyit írt:
"Nem muszáj magad ennyire elbízni. Semmiféle randiról nem lesz szó sohasem!"

Aztán elkezdett gondolkozni, hogy majd mit találjon ki bosszúnak, mert ez a WC-papíros eset azért nem maradhat annyiban. Gondolataiból édesanyja hangja szakította ki:
- Kislányom, mik ezek a WC-papírok itt, hiszen vettem egy nagy adagot tegnap!?
- Csak meg akart valaki tréfálni, Anya....... El sem akartam mondani - kiáltott vissza a lány.
- Tudod, hogy muszáj itt normálisan viselkedni - jött be az ajtón Anya - nem kölzöthetünk el állandóan valahova máshova, tudod jól!
Lianának eszébe jutottak a "történtek". Hát igen, micsoda szörnyű dolog volt azért, és végre túl lett rajta.. Aztán akarva-akaratlan visszament az időben; gondolatban ismét átélte a múltat.......