Egy furcsa lány - Liana története

5.

Szerencsére hamar vége lett a nap iskolai részének. Kifelé menet az ajtónál várta Mimi.
- No menjünk - mondta.
- Lúúzerinák összetartanaak!! - rivallta feléjük Tóbiás nagy vigyorogva, de gyorsan el is húzott.
- Mit hablatyol ez a hülyegyerek? - kérdezte Liana.
- Á, semmi..... Tudod, itt mindenki lúzernek tart engem, mert viszonylag csendes vagyok, meg nincsenek barátaim az osztályban, magam sem tudom, miért. De úgy éreztem jó ez nekem így, a házból, ahol lakunk ott van barátnőm, ő nagyon jó fej lány, majd meglátod, ha egyszer bemutatlak neki.
- Okés. Akkor vegyük nyakunkba a várost!

Sétálgattak az utcákon, aztán végülis nem meglepő módon a plázánál lyukadtak ki. Mimi szereti az ilyen helyeket, szeret nézelődni, vásárolni is persze, de annak az anyagiak szabnak határt. Kicsit másabb beállítottságú lány volt, mint Liana. Plázacicának is lehetne nevezni, de annál azért jóval okosabb lány.
Mikor elfáradtak a nézelődésben, leültek az egyik padra egy-egy doboz kólával a kezükben. Liana arra lett figyelmes, hogy két paddal arrébb két fiú üldögél hasonlóképpen, mint ők, és elég sűrűn arra nézegetnek a padjuk felé.
- Neked van barátod? - kérdezte Liana.
- Nincs.. Nem való az nekem. Mindig megjárom a fiúkkal, így úgy döntöttem sokkal jobb egyedül. Kellenek a bajnak! - válaszolta Mimi - No meg nincs sok önbizalmam sem hozzájuk......
- Pedig szép, csinos lány vagy, nincs mitől félned. No de, figyelj csak..
Liana megigazította amúgyis tökéletes haját, és ellejtett a fiúk előtt. Elég rövid miniszoknyát viselt magasszárú bakanccsal, rövid bőrdzsekivel. A srácok persze utána is fordultak, hosszan nézték. Odasétált az egyik kirakathoz, megnézte benne magát, megigazította a ruháját, és visszaindult Mimihez, aki próbálta feltűnés nélkül figyelni az akciót. Ahogy a fiúk elé ért, egyikük - a helyesebbik szerinte -, le is szólította:
- Helló, szia baby.
- Hellóka - köszönt vissza, de nem állt meg, míg vissza nem ért Mimihez. Egy perc sem telt el, és a srác már ott állt előttük.
- Halika - nézett Mimire - esetleg nem-e innátok meg velünk egy kávét?
- Nem is tudom, van-e időnk - nézett Liana Mimire kacsintva, hogy csak a lány lássa.
- Végülis én még kicsit ráérek - mosolygott Mimi.
- Akkor gyerünk.
A kis csapat elfoglalta helyét a Turbó nevű kávézóban.
- Nem láttalak még erre, új vagy a városban? - kérdezte a helyesebbik fiú.
- Igen, nemrég költöztünk ide, és ha itt tartunk, Tószegi Liana.
- Örvendek, Sütő Mátyás - rázott kezet vele a "csúnyábbik" fiú.
- Lövész Levente - nyújtott kezet a másik.
Aztán Mimivel is bemutatkoztak egymásnak, akiről Liana is így tudta meg, hogy eredetileg Kovács Emma a neve.
Egész jól eldiskuráltak a fúkkal, gyorsan végére szaladt a nap.
- Elkísérhetünk titeket egy darabon- ajánlotta Levi.
Kint kezdett kicsit lehűlni az idő, de csodás arany fénybe burkolta a házak falait a lemenő nap fénye. Mikor kiértek a térre, ott váltak szét útjaik.
- Figyelj csak - kérdezte szepillarebegtetve Levi - ugye cserélünk telefonszámot? Talán még valamikor ütközhetnénk!
- Így van - helyeselt Matyi végignézve Mimin - talán még valamikor diszkóba is mehetnénk.
- Pfúúúúhhh - így Liana - menjetek csak! Én aztán oda nem teszem be a bakancsom!
- Majd gyártok házibulit különféle stílusú termekkel, csak gyertek is el! - így Levi.
"Na erre kíváncsi leszek, tán iparmágnás ennek az apja, vagy mi a fene"- gondolta Liana, végülis túl sokat nem tévedett..