Egy furcsa lány - Liana története

23.

12 évvel ezelőtt..

A kis Tóbiás gondolta kibiciklizik megnézni a naplementét. A szülei ugyan tiltották, hogy ilyenkor egyedül menjen, dehát ő már akkor is lázadó volt és fittyet hányt a szülői szigorra. A természetet szerette, és sok haverja közül most éppen egyik sem volt náluk. Így aztán BMX-ére ült, és elkezdett tekerni a narancsos nyáresti fényben. A 7 éves kisfiú imádta az ilyen vakációestéket. Ilyenkor már az idő is kellemes volt, nem égette a nap a tarkóját a biciklin. Tökéletes szélcsend volt éppen, így még klasszabb volt a bringán. Most szép lassan ment, mert megszállta a naplemente-hangulat. Közben elmélkedett, jól érezte magát. Hamarosan a város határához ért, ahol egy kis folyó szelte ketté az utat, a Jávor-folyó. Lehajtott a folyó gátjára, és ott folytatta útját. Nagyon szeretett erre jönni, olyan szép, hangulatos volt itt minden. Szerette figyelni a folyó alacsony vizébe gázló vízimadarakat, ahogyan a nyárestén élelmüket gyűjtik, talán kicsinyeiket is táplálják valahol eldugott fészkeikben. Volt, hogy távcsövet is kihozott és azzal figyelte az élővilágot, nagyon szerette a madarakat. Most is pompás látvány tárult elé, ahogyan a folyót kémlelte a háttérben lebukó Nap fényében. A narancs szín hamarosan halványulni kezdett, ahogyan a Nap utolsó sugarait is elküldte a Föld ezen részére. A kisfiú érezte, hogy csökken a hőmérséklet is kicsit, de jól esett a rettenetes kánikula után. Abban az évben bizony rekordok dőltek meleg terén, ezért is volt a folyó vízszintje is ennyire gyér. Lefektette a biciklit a fűben és leült a partra. Közben figyelte az alkony vízivilágát, most is a szokásos örömet és békét hozta szívébe a látvány, nagyot szippantott a levegőből, és leheveredett a fűben. Álmodozott egy kicsit, és közben sikerült szerencsésen elszenderednie. Arra riadt fel, hogy nagyon fázik, szokatlanul hideg volt az évszak ellenére is, és annak ellenére is, hogy napközben olyan iszonyatos meleg tombolt. És akkor pillantotta meg. Előbb azt hitte, nem jól lát, de.... Mintha egy repülő csészealj "függött" volna a levegőben a mező fölött. Előbb még abban sem volt biztos, vajon nem-e csak álmodja az egészet, de nem.. Aztán az égi jármű körül fény kerekedett és egyre bővült, majd elérte a fűben fekvő kisfiút is, aki tátott szájjal figyelte a jelenséget. Nemsokára a semmiből jelent meg mellette egy alak. Tóbiás csodálkozva nézett rá:
- Kik vagytok ti?
- Messziről jöttünk nagyon. Nem bántani akarunk téged és senkit, csak megfigyeltük az embereket és a Földet. Itt vagyunk már elég régóta, és a mai estét terveztük be, hogy visszatérjünk a saját világunkba. Neked adunk valamit.. Talán egyszer hasznát veszed, ha már elég érett leszel hozzá - azzal feléje nyújtott egy tárgyat az idegen. Szeme és arca nem árult el semmit, kifejezéstelen és mozdulatlan volt. A kis Tóbiás nem félt tőle, még mindig a fűben fekve nyújtotta kezét a tárgyért.
- Csak arra kérlek, ezt a tárgyat senkinek ne mutasd meg. Ha majd nagy leszel, és beleépíted egy járműbe, képes leszel vele felfedezni a galaxist. Úgy vélem, nem ártó szándékkel fogod ezt tenni, és a felfedezés élménye nagy kincs lesz még a számodra, majd meglátod.
Ezzel eltűnt a sötétben, a meglepett Tóbiás pillantásának kíséretében, és néhány perc múlva eltűnt az űrhajó is a feketeségben.
A kisfiú most tápászkodott még fel a fűből, és egyfolytában reszketett. A jármű eltűntével mintha enyhült volna a hűvös is. Álldogált még ott egy darabig, majd a különös tárgyat oldalzsebébe temette és felült a biciklire, hogy hazatekerjen.
Mivel csak a tárgyról volt szó, így egyre gyorsabban tekert, hogy mielőbb elmesélhesse a szüleinek a különös találkozást. De természetesen nem hitték el, mi történt. Sőt, a barátai sem, és volt, aki azt gondolta be is dilizett, hogy ilyen hülyeségeket talál ki. De a tárgy titkát örökké megőrizte, nem mutatta meg senkinek, hogy hátha be tudná ezzel bizonyítani a nulladik típusú találkozást. Külsőre egy fémhenger volt, olyasmi, mint egy csőlámpa. Különös metszetek futottak körbe az oldalán, mintha egy ókori mintázat lett volna az ezüstbe vésve. Annyira elrejtette, hogy évekig az eszébe sem jutott ez a tárgy. Csak most, 11-12 év múlva került elő egy láda mélyéről, és eszébe jutott ismét az a különleges este. Mivel nagy nehezen elkészült a chopperrel, amit szinte alkatrészenként vásárolt, és állított össze, így beleépítette. Hátha szerencsét hoz, gondolta, de nem is hitte, mi fog majd történni...