Egy furcsa lány - Liana története

35.

Edvin füstölgött magában a dühtől, miközben a rácsos ajtó rázárult. Komolyan nem akarta elhinni, hogy ilyen létezik egyáltalán. Szomorúan ült le az említett kemény fekhelyre, és elkezdett gondolkozni, mit tegyen. Mert itt nem maradhat! Ő valóban segíteni akart azokon az embereken, mégha a fiatalok félre is értették a szándékát. De majd talán megértik, mi is itt az ő küldetése. De addig még történnie kell egy-két dolognak, és azért ez nem lesz egyszerű.. Nagyon nem. Lehajtotta a fejét ültében, és gondolataiba mélyedt.

Egy fiatalember sziluettjét látták belépni a szobába. A többiek is mind arra fordultak, sajnos a gyertya gyenge fényében csak ennyit tudtak kivenni az idegenből. Era Mimi kezét szorongatta a félhomályban, miközben az ismeretlen árnyéka egyre nagyobbra nőtt a falon.
- Ki maga? - szedte össze magát Tóbiás. Nehogy már a nagy vagány rezeljen be egy idegen fickótól! Mégha felettébb érdekes is az, hogy egyáltalán honnan csöppent ide, Tószegiék otthonába ez az illető.
- Ha mindenki normálisan működik velem együtt, semmi probléma nem lesz - mondta.
- Ez nem válasz a kérdésemre - erősködött Tóbiás.
- Tóbiás.. Hagyd már beszélni! - nézett rá idegesen Apa.
- Legyen elég annyi, hogy a keresztnevem Rupert. Most boldog vagy? - vigyorgott - Beszélhetünk végre a lényegről?
- No mondd csak öcsibogyó, kíváncsi vagyok!
Rupert elhúzta a száját.
- Attól, hogy sértegetsz, semmire nem haladunk. Nos.. - kezdett bele a mondandójába.

- No fiam, most jött el az ideje, hogy beszélgessünk egy kicsit! - kiáltotta el magát Kolonics, miközben Edvin cellájához sétált, kulcsok zörögtek a kezében, hogy kinyissa az ajtót, és egy kicsit leüljön ezzel a fiúval beszélgetni. Értelmes gyereknek tűnt, még lehet, hogy segíteni is tud az ügyben, bár ő is inkább arra gondolt, hogy bűnös, mert elég gyanús körülmények között került Tószegiék otthona környékére. Odalépett a zárka elé, de még mielőtt kinyithatta volna konstatálta, hogy a fiú nyomtalanul eltűnt onnan.

- ..ha velünk tart a lány, akkor a többieknek semmi bántódása nem fog esni, nekünk csak ő kell! Önök meg szépen hazamehetnek, semmit sem teszek magukkal, úgysem hiszik el azt a sok zöldséget, melyet majd összehordanak a történtekről.
- És mi van akkor, ha nem adjuk őt oda? - szólalt meg már megint Tóbiás.
- Akkor is velünk jön, mi csak finomak próbáltunk lenni, de ha nem jön magától, akkor elvisszük, csak lehet, hogy ezt majd az itt jelenlévők fogják a leginkább megsínyleni. Onnan nem lehet csak úgy lelépni, önkéntesen hazajönni, míg mi nem mondtuk. Úgy volt, hogy hamarosan haza is hozzuk őt, de erre fittyet hányva megszöktették onnan. Csak éppen nem tudják, kikkel állnak szemben, mert akkor nem merték volna mindezt megtenni!
- Kikkel? - kérdezte Tóbiás.
Rupert az égre emelte a szemét.
- Te ennyire hülye vagy, vagy csak tetteted magad?
- Nem kell ám lekezelni az emberi fajt, okostojás - hergelte továbbra is Tóbiás.
- Nem ember..? - kotyogott közbe Era.
- Szívem..... - súgta a fülébe Anya, aki közben a másik oldalán foglalt helyet kisebbik lányának.
- Nos.. Elégedj meg annyival, hogy egy más faj képviselője vagyok. Lodorum úgy gondolta, hogyha én beszélek veletek, akkor jobban szót tudunk majd érteni egymással a hasonlóság jegyében ugye. No de.. Inkább arról beszéljünk, mi a válaszuk minderre? Kisasszony? - nézett Liana felé - Indulhatunk?
- Ig..... - mondta volna ki a bűvös szót Liana, de nem tudta végigmondani, mert Tóbiás félbeszakította:
- Megy veletek a rosseb!
- Akkor erőszakhoz kell folyamodnunk! - szórt szikrákat Rupert szeme, amit Liana most figyelt meg jobban, és úgy látta, ennek a fickónak nincs pupillája.