Egy furcsa lány - Liana története

22.

Elég romos volt az a műhely. Bár Mimi fogalmai szerint sem műhelynek volt ez nevezhető még visszagondolva az eredeti állapotot sem. De ha a fiúk így hívták, ám legyen, úgysem ez a lényeg. Nagy zűrzavart fedett odabent a por, amit a robbanás okozott. Mert úgy tűnik az volt.. Szerszámok hevertek szanaszét, mintha a legnagyobb barkácsolás közben érte volna a fiút valami. Azt nem tudta megállapítani, hogy Tóbiás ilyen rendetlen-e, vagy a történtek miatt van a nagy rumli.
- És fogalmatok sincs, mi történhetett itt? - kérdezte a lány.
A fiúk egymásra néztek.
- Hát nincs - mondta Geri.
- Valamit eszkábált itt ez a hülye. De sosem vettük komolyan. Elég régóta már. Ő ilyen tudományos elme, csak nincs elég pénze és persze elég esze sem, csak a hülyeségre, na abban zseni! - mondta Károly.
- Mit értesz a hülyeség alatt?
- Ő ilyen nagy tudományos-fantasztikus rajongó. Mindig vágyott valami különlegesre, hogy esetleg eljutni más bolygóra, vagy teleportálódni, felfedezni idegen lények létezését.. Ő maga azt vallja látott már ilyet kiskorában A határban biciklizett és akkor, a mező fölött, csak senki sem hitte el neki, kinevették.. És akkor állítólag elhatározta, hogy ő majd akkor bebizonyítja, hogy igenis léteznek! Mindenki bolondériának tartotta ezt nála.. - magyarázta Geri.
- És építhetett valamit esetleg..?
- Semmi sincs kizárva. A műhelybe nem sűrűn enged be valakit, mi sem jártunk ide - mutatott Geri az ajtón lévő "biohazard" jelre többek közt - Kényes volt erre a helyre, én is azt hittem sokkal nagyobb durranás. Mindenkinek azt mondta semmi köze hozzá mi van bent, azt csinál itt amit akar, mindenkinek lehetnek hobbijai.
Mimi felvont szemöldökkel elgondolkodott, mert mindenképp olyan nyomok voltak itt láthatóak, mintha valami űrhajóval kirobbant volna egyszerűen valaki a tetőn.

Egyre mélyebben haladtak befelé az erdőbe.
"Én sejtem, mit kerestek." - így Roborus.
"Igen? - kérdezte Liana - Sokat segítenél, ha elkalauzolnál minket, bár furamód én magam sem tudom mit keresünk.."
"Én sem tudom mi az, egy idegen tárgy, még sohasem láttam ilyet. De ha odaérünk, majd meglátod, nem veszélyes és nem nagy a kiterjedése."
- Tóbiás, mit keresünk?
- Majd meglátod, kicsilány!
Liana egyre idegesebb kezdett lenni.
"Hogy néz ki az a valami?"
"Két nagy kerek, azt hiszem keréknek nevezitek, bár elég fura. Meg valami műszer, de mindjárt meglátod."
Liana egyre kíváncsibb lett. Mororkerékpár, vagy mi a csoda lehet az..
Egyre beljebb és beljebb haladtak az erdőbe. A fiatalok már nem igazán láttak semmit, itt már tényleg harapni lehetett a sötétséget. Roborus macskaszemére kellett bízni magukat. Aztán kis idő múlva mintha oszlani kezdett volna a sötétség. Ahogy haladtak elvékonyodott az erdő, gyenge fénypászmák hatoltak át a lombok között. Liana kicsit fellélegzett, ő úgy érezte a nagy sötét erdő mélyen, hogy már fullasztó is a sötétség, annyira nyomta lefelé. Tisztás felé közeledtek, ami kis kiterjedésű volt ugyan, és mintha a beszűrődő Nap sugarai krómozott felületen törtek volna meg; csillogott valami a magas aljnövényzetben. Liana már éppen felkiáltott volna, hogy valóban egy motorkerékpárt lát, amikor felülről valami a nyakába zuhant őt magát is a talajra kényszerítve, de még levegőt venni sem igazán tudott, mert a kezeit is leszorították a földre.