Egy furcsa lány - Liana története

50.

Aztán egyszerre fény gyúlt, és Liana meglátta a puszta valóságot. Egy kicsike cellában raboskodott eddig, de most nyitva állt az ajtaja, melyen keresztül Lodorum nézett vele farkasszemet.
"Nos, megérkeztünk."
"Hova?"
"Azt hiszem nem kell bemutatni a Kaiaros bolygót."
"Óh, nee.. Már megint?" - gondolta Liana, csak nem egészen titkosan, így Lodorum meghallotta.
"Hát persze, hogy megint! És most nem fogsz menekülni innen, erre a fejemet teszem!" - tette hozzá dühösen.

Már megint csengőhang zavarta meg a nyugalmukat. Apa nézett ki az ablakon.
- Mármeg egy srác! - mondta a többieknek, miközben kifelé indult.
- Jó napot! Lövész Levente vagyok, azt hiszem, ismerjük egymást.
- Szervusz, azt hiszem, igen. Mit óhajtasz?
- Szeretnék segíteni valahogyan, bárhogyan! Szeretném, ha megtalálnánk a lányukat, Lianát.
- És ugyan miért is?
- Azt hiszem, többet érzek iránta, mint barátság, és az is nagyon fáj, hogy a mi házunkban történt az a szörnyű eset.
- Le vagy maradva egy körrel, öcsisajt! - hallatszott Apa háta mögül Tóbiás hangja. - A leányt én már hazahoztam az űrből. Téged meg a bűntudat hajtott csak ide.
- Nocsak, és hol van?
- Sajnos azóta megint elveszítettük a nyomát - szólt közbe Apa. - Bár nem értem, miért osztom meg veled mindezt. Szerintem inkább legyél hálás azért, mert kimaradtál a dolgok javából. Van neked sokkal jobb dolgod is, mint errefelé ólálkodni, nekünk pedig megvan a magunk baja, nem kérünk még többet is.
- Ez az, Endre bá! - mondta Tóbiás. - Nincs szükség betolakodókra!
- Nos, fiam - nézett Apa Levire. - Azt hiszem Tóbiásnak igaza van, úgy gondolom neked is és nekünk is megvan a maga problémája, amivel törődjön - ezzel becsukta a kaput és hátat fordított a hoppon maradt fiúnak.
- Na majd akkor szólogasson be öreg, ha visszaszerzem a lányát!
- Le vagy maradva egy körrel, baromarcú! Itt nem a pénzed dominál, hanem az ész, aminek híján vagy, Mr. Adonisz!
- Gyerekek..... Kérünk mi ebből? - szólt közbe Apa.
- Nem - válaszolta Tóbiás, majd valóban ott hagyták Levit a kapuban és bementek a házba.
- Kis híja volt, hogy nem húztam be annak a ficsúrnak egy jó kis nyaklevest! Csak tényleg sokkal nagyobb bajom is van annál, hogy ilyen kis mitugrászokat pofozzak fel! - mondta menetben Apa.
- Lerúgtam volna, mint a büdös bakancsot szívem szerint! - szűrte a fogai között Tóbiás, miközben beléptek a házba.
- Mi történt? - kérdezte odabent Geri.
- Ez a gyerek 'asziszi', hogy ő az ügyeletes szívtipró - válaszolta Tóbiás.
- Fiam.. Elég nyers a modorod, no meg itt már rég nem a rivalizálásról van szó, hogy Liana szíve kié legyen. Itt arról van szó, hogy egyáltalán szembesülne veletek szegény lányom, volna itt közöttünk.......
- Inkább gondoljuk azt ki, hogyan tovább - mondta Anya nagyon szomorúan.
Geri és Mimi egymás mellett foglaltak helyet a kanapén. Észrevétlenül szinte, mert egyiküknek sem tűnt fel, hogy megfogták egymás kezét, úgy ültek ott csöndben. Sajnos, a baj hamar összehozza az embereket, bár tudat alatt Geri érezte azt, hogy talán ez a lány többet jelent neki, mint egy haver.. Csak sajnos most éppen olyan bajok voltak körülöttük, hogy egyszerűen nem lehetett ezzel foglalkozni, nem lehettek olyan önzők, hogy ezzel töltsék az időt, mikor társuk komoly bajban volt, és természetesen talán ők maguk is, mert mindannyian tudták és érezték azt, hogy ennek még nincs vége, mert ők is kelleni fognak az űrlényeknek, mert túl sokat tudnak róluk, és veszélyben lehetnek emiatt.