Egy furcsa lány - Liana története

77.

Liana el is felejtett volna minden rosszat, ha nem lebeg a feje felett a legutóbb történtek komor árnya. A kis oázis még annál is fantasztikusabb volt, mint előbb gondolta volna, illetve aminek kinézett. Feredron rendesebb és jószívűbb volt még annál is, mint amilyennek gondolták volna. Nagyon jó dolog, és kellemes csalódás volt. Bizony, egy ilyen elfuserált bolygón nagyon jól jön minden egyes szövetséges. És azért a sárkány komoly ellenfele lehetett sok mindenkinek ezen a világon. Természetesen Liana és Nikkus nem afféle haszonleső volt, akik csak ki akarták használni a sárkány jóindulatát; nagyon meg is kedvelték őt. A kis "sziget" maga volt a paradicsom! Ahogyan beljebb vezette őket, bizony el is csodálkoztak, milyen szépséges ez a hely. A vízesés ugyan kicsiny volt, de annál csodásabb. Vize friss édesvíz volt, és amint Liana közelebb lépett hozzá, érezte bőrén a víz hűs permetét; már ettől a párától felüdült teste és lelke. Lassan levette felsőruháit, és belemerült a vízbe, melynek hőmérséklete igen kellemes volt számára. Nagyon jól esett neki a vízsugár, végre ismét tisztának és üdének érezhette magát, főleg a körülményekhez képest. Képes lett volna órákig is itt maradni, de tudta, hogy nem teheti meg. Mivel kicsike volt a vízesés és az alatta lévő kis tavacska is, így egyszerre egy embernek volt ideális megmártózni, így Nikkus leült addig a parton, Feredron pedig elvonult valamerre. Vagy fél órát mégis eltöltött itt a lány, de az öreg sem neheztelt rá.. Megpihent addig ő is, nagyon jól esett neki a szokatlan napfényben fürdőzni a sokévnyi sötét rabság után. Liana is kiült a "partra", megszárítkozott a kellemes melegen, azán visszavette ruháit. Míg Nikkus időzött a kis tóban, Liana fogta magát, és gondolta egy kicsit körülnéz. Kis liget vette körül a vízesést, ami szintén eszményi volt. Valami számára ismeretlen fák vették körül, éppen virágoztak. Középlila színű, mesésen édes illatú virággal voltak túlzsúfolva ágaik, és valami különös kis kolibrihoz hasonló madarak zsongták körül a virágok mézes kelyheit. Liana közelebb lépett az egyik ilyen fához, és akkor vette észre, hogy nem is madarak ezek, hanem rigónagyságú rovarok. Egy helyben "álltak" a levegőben, és hosszú csápjukkal a virágok nektárjából lakmároztak. A rovarok színe a rózsaszín különböző árnyalataiban pompáztak, és nem riadtak el a közeledő lánytól sem. Sőt, ahogy Liana közelebb hajolt hozzájuk, hogy megnézze őket, inkább csak kíváncsian néztek vissza rá, és egyszercsak a lány felfedezett közöttük egy szigét. Ez kicsiny repülő, szárnyas tündérke volt, az ő színe égkék volt, és igen gyorsan csittegett-csattogott szárnyaival. Ravaszkásan kacsintott is a lányra, pörgött-forgott röptében csibészesen nevetgélve, csak úgy csilingelt kacaja.
"Ki vagy te?" - kérdezte Liana. De a kis szige csak kacagott, és fölrepült a fa tetejéhez, és le sem akart onnan jönni.
"Ő Gabrina." - hallotta Liana maga mögött a sárkányt. "Azt hiszem inkább jobb, ha hagyod, mert ezek a teremtmények amilyen angyalian néznek ki, olyan gonoszak és ravaszak tudnak lenni."
"Olyan, mintha egy tündérmesében volnék. Ha a Földön lenne ez, elmondhatnám, hogy a boldogság szigetén vagyok." - sóhajtott Liana.
"Föld?"
"Az én bolygóm az.." - a lány kissé elszomorodott, mert annyira honvágya volt, és annyira nagyon hiányoztak a többiek, kik ott maradtak.
"Ugye nagyon visszavágysz oda?"
"Nagyon. Főleg az ottani emberek hiányoznak, és leginkább a családom."
"Sajnálom, hogy én csak ennyivel szolgálhatok, kisasszony. De ha nem bánod te és a társad ehettek itt egy nagyot, bár nem tudom, ti esztek-e gyümölcsöket, mert jelen pillanatban én csak azzal szolgálhatok."
"Természetesen tisztelettel elfogadjuk, nagyon megéheztünk, és igen megfáradtunk a sok kalandtól már, Feredron."
"Akkor jöjj utánam."
"Ó bárcsak láthatnák ezt a sok csodát a többiek is!" - gondolta Liana, Feredron hátra is nézett rá; valószínűleg 'hallotta" ezt az óhajt. De az evést el kellett halasztaniuk, mert hirtelen földrengés rázta meg a vidéket.
"Mi történt?" - riadt meg a lány.
"Gyertek gyorsan!" - sürgetette Lianát és a közben melléjük csapódott Nikkust Feredron. "Becsapódhatott egy meteor, veszélyes lehet! Gyertek a barlangba hamar!"