Egy furcsa lány - Liana története

30.

Károly felpattant Tóbiás mögé a mocira, és a srác már ki is lőtt vele onnan, de közben hátrakiáltott:
- Visszajövünk értetek! Megkeresünk! - azzal elporzottak a sarkon.
- Hú, Tóbi, előbb hozzátok muszáj mennünk, mert az az átkozott övtáska!
- Mi van!?
- Leeshetett rólam, vagy nemtom, a garázsban nem láttam, hogy ott lett volna, és a kulcsok abban vannak! A szüleim nincsenek otthon, és a fater kocsiját anélkül nem tudjuk elhozni!
- Hajjjj...... Akkor előbb hozzánk. Csak nagyon sietnünk kell, mert nem akarom, hogy azt higgyék, ennyire gyávák vagyunk, mielőbb vissza kell érnünk!
Tóbiás beletaposott a gázba, mi tagadás, veszélyesen vezetett. Persze a rendőrökkel nem foglalkozott, azzal sem, hogy bukósisak sem volt rajtuk, mégcsak eszükbe sem jutott az ilyesmi, hiszen vészhelyzetben mit érdekli őket. Nagy szerencséjükre nem találkoztak rendőrrel. A Semmelweis végén kiáltott Károly, hogy:
- Tóbi, elütöd őkeet!
Valóban, egy férfit és egy nőt majdnem sikeresen elsepertek az útból, de Tóbiás aztán szerencsés farolás után beporzott az udvarba.

- Láttad ezt..? - kérdezte Anya ijedten.
- Már hogyne láttam volna!! - mondta felháborodottan Apa, de aztán kicsit megbánta a nyers hangnemet, hiszen eléggé meg vannak már feszülve az idegeik - Bocsánat, szívem...... Megnézzük kik azok?
- Szerintem igen, a rendőrség utána is ráér!
Így aztán visszasétáltak a szülők az udvarba, hogy hátha megtudnak esetleg valamit, mi történik itt, és mi lett a lányokkal.
Két ideges fiút láttak a letámasztott motor mellett, éppen a romokban kutakodtak.
- Sziasztok! - szólította meg őket Apa - Nem-e tudtok valamit a lányainkról, Tószegi Lianáról és Erikáról?
- Jó napot, akár tesók is lehetnénk ám vele! - vigyorgott még ebben a szerencsétlen helyzetben is a fiú - Én is Tószegi vagyok.
- Örvendek fiam, azt hiszem már ismerjük egymást, de térjünk már a lényegre!
- Tóbi, megvaaaaaaan!!! - hallatszott egy diadalittas hang a háttérből.
- Elnézést uram.. Tudunk a lányokről, de az életük forog kockán, ha nem sietünk minél előbb a segítségükre! Önöké az a szép Wartburg a kapu előtt?
- Természetesen!
Tóbiás Károlyra nézett.
- Bakker, akkor nem kell a verda! Majd oda beülnek, csak siessünk! Kövessenek minket!
Ezzel a fiúk visszapattantak a motorra, a szülők a kocsiba, és nyomás! Vissza a tetthelyre.

A többiek is hátranéztek Mimi kiáltása nyomán. Linasszán "feltámadt". Ezért kiáltott fel a szőkeség.
- Mit tegyünk? Nálunk nincs fegyver..
Mire kimondta már megint lövés dördült, és nagy meglepetésükre a fegyver másik oldalán Edvin állt.
- Mi a fene? - üvöltött Era - Ez most a sötét vagy a napos oldalon áll?
- Kit érdekel! - kilátott vissza Liana - Szaladjunk, míg kedves az életünk - élt a közhellyel, de ezt most ebben a szituációan aztán senki sem vette észre. Csak a tanácsot fogadták meg, és olyan sebességgel kezdtek el rohanni ahogyan csak bírtak a nyomukban Edvinnel. Elhagytak egy-két tömböt, sarkot, mire a két nővér ismerős autót fedezett fel, az ismerős motor után.
- Úristen, a szüleink! - kiáltotta Liana, miközben a kocsi és a motor lefékezett mellettük, és kivágódott a Wartburg ajtaja.
- Gyorsan szálljatok befelé!
Nem is gondolkodtak, azon a kitárt ajtón bepréselődött az autóba Era, Liana, Mimi és Károly, és robogtak tovább. E helyzetben a hoppon maradt Edvin felé széttárta karjait Tóbiás, és ők is elhajtottak a motorral.