Egy furcsa lány - Liana története

25.

Erában tudatosodott, hogy ma bizony már iskola. Úgy érezte, mintha legalább hónapok teltek volna el az utolsó tanítási nap óta, holott csak egy hétvégét tudhat maga mögött. Az iskolába mindig a nővérével együtt indultak el. Most sajnos egyedül kell mennie, ezt sem gondolta volna, hogy ilyen rossz érzés lesz. Mert más az, ha Liana kicsit megbetegedett vagy ilyesmi és azért indult egyedül. De most a hiánya, hogy lehet többé nem is látja.. Egyszerűen a szívébe mart a fájdalom, a nagyon rossz érzés. Lassanként kikászálódott az ágyból, ideje felkészülni a mai napra. Abszolút semmi kedve nem volt hozzá, de az élet nem állt meg, így muszáj.. No meg abból sincsen semmi, ha csak itthon ténfereg, az idő úgy még talán nehezebben telik el. Magára húzta a keze ügyébe kerülő ruhadarabokat, ma nem válogatott olyan módszeresen, mint ahogyan máskor szokott. Szeretett öltözködni, nagy szakértője volt annak, mi mihez illik. Kora ellenére is stílusos volt a ruhatára, imádott turkálókba járni, és összeszedni egyedi darabokat. Azt vallotta, ott sokkal érdekesebb ruhákat lehet találni, mint a plázában, ráadásul az ő gyér pénztárcájához is jobban passzolt. Reggelire semmit sem kívánt, az asztalon is csak Anya levele várta:

"Kicsim, van a hűtőben tej, hozzá zabpehely is van, egyél aztán, és irány az iskola! Aztán majd vacsorára főzünk valami finomat.. Anya"

A papírfecnit is otthagyta az asztalon, ahogyan volt, és kilépett az ajtón a hűs reggelbe. Még időben volt, így nyugodtan sétált az iskola felé. De a nyugalom is csak pár sarokig tartott..
- Hé, kislány! - kiáltott utána valaki - Nem a te nővéredet vitték el az UFO-k? - vihogott az illető.
Era hátrafordult, és egy magas, barna srácot pillantott meg, akit ezelőtt még sosem látott.
- Neked meg franc közöd!? - kiáltott vissza, nem éppen találta valami jó kedvében az illető.
- Jajmár, nem kell itt rosálni! - nevetett tovább a srác - Bocsika, nem gúnyolódni akartam vagy valami ilyesmi.. A tesód párhuzamos osztályába járok, és hallottam ezt-azt. Én sajnos a nagy bulin nem voltam jelen..
- Én sem.
- No igen, te még kislány vagy ehhez.
- Kislány a nénikéd! - húzta fel az orrát Era - Minek molesztálsz itt kora reggel egyáltalán? Van nekem nélküled is elég bajom!
- Nem is az a célom, hogy bosszantsalak. Úgy hallottam, a nővéred barátja - itt felhúzta szemöldökét a fiú - is eltűnt tegnap, tudsz erről?
- Barátja???? A legjobb tudomásom szerint ő szingli, nincs párja, ha így értetted a 'barát' szót!
- Nemtom, azt beszélik, a sráccal együtt volt, vagy nem?
- Minek is magyarázkodjak itt egy tök idegennek!!
- Óh, bocsesz.. Edvin vagyok, te pedig Erika, ha jól tudom..?
- Csak röviden Era - mondta a lány, aki most nézte meg jobban ezt az ismeretlent. Nem volt csúnya fiú, pedig leírva átlagos a barna hajával és szemével, de volt benne valami huncut. Először Erát irritálta a kissé bunkó modora, de lehet csak túl jófej akart lenni és azért volt ilyen.
- Én úgy láttam amúgy Lianán, mintha az a srác tetszett volna neki, aki elhívta a bulira - mondta - De őt sem ismerte igazán, azt hiszem éppen ezért ment el oda, mert újak vagyunk itt, nemrég költöztünk, mint bizonyára tudod is.
- Jaaaa, tudom. Te is a Kossuthba jársz?
- Bizony, és lassan el is késem, ha nem sietek..
- Akkor elkísérlek - mosolyodott el a fiú, és együtt indultak el az iskola felé.
- Viszont hm.. Lehet ma megkérdek pár srácot, tudod nagyon érdekel a dolog. Suli után nincs kedved velem tartani?
- Dehogynem! Lehet ma nem divat összetartani a testvérekkel és szeretni őket, de nekem nagyon hiányzik a nővérem, és sajna a rendőrök úgysem tudnak tenni semmit. Igaz, szerintem mi sem, de sokkal jobb, mint tétlenkedni..
- Akkor suli után - intett neki búcsút Edvin.