Egy furcsa lány - Liana története

69.

- Nocsak, fiatalember, azért ne fenyegetőzzön! Majd mi eldöntjük, kinek mi legyen a sorsa. Maga csak próbálja elősegíteni a nyomozást! - válaszolt Ábrahám.
- Maga a különleges ügynök, és szart sem ér az egész nyomozás, mi többet kinyomozunk, mint maguk! - vágott vissza arrogánsan Tóbiás.
- Csak lassan a testtel, fiatalember! Most éppen hatósági közegeket sérteget, azért remélem tudja, mit vonhat ez maga után?
- Hja, van sejtésem..
- No, hát csak azért, vegye ezt szóbeli figyelmeztetésnek!
Ezzel a rend őrei kivonultak a Tószegi-lakásból, és pár percre csend borult a jelenlévőkre.
- Mi a fenét kellene csinálnunk? - törte meg a csendet Anya kétségbeesett kérdése.
- Nem tudom, egyáltalán mit tehetünk.. - válaszolt Apa.
- És még senki sem kérdezte meg Tóbiást, hogy került ide! - kiáltotta Károly.
- Mert éppen most estünk túl az első sokkon, bakker - mondta Geri, de közben már Tóbiás felé is fordult. - No de mesélj, csak öreg harcos!
- Hát, hallod - vakarta meg a fejét Tóbiás. - Nem tudom, jól átvertek azok a szerencsétlenek! Nem mentünk sehova!
- Dehát az a hajó eltűnt vagy mi, egyik pillanatról a másikra! - mondta Károly.
- Valami nagy anyahajóban vagy mi a rossebben voltam. De lehet érdemes volna visszamenni oda, és kicsit "megtanulmányozni" a dolgokat!
Közös erővel úgy határoztak, hogy ez egy jó ötlet, így aztán útnak is indultak oda, mindannyian mentek. Nem volt távol az a hely, így vagy fél óra alatt kiértek oda.
- Na, vazzeg! - kiáltott fel Tóbiás, - azért ezt gondolhattam volna!
- Na mi van, öreg? - így Geri.
- Hát ez az, a nagy büdös semmi! Itt állt az a valami, amiben voltam, és sehol semmi, csak ez az átkozott kráter a földben!
- Te, Tóbi.. - kezdte Geri, - olyan érdekes, nem gondolod?
- Már mi az érdekes?
- Kráter.. De menjünk csak közelebb! Mintha valami lenyomná a földet, vagy csak az én szemem szórakozik már velem!?
Tóbiás sétált elöl, és valóban, hirtelen kongó hangot hallottak, és a fiú szentségelését.
- A rohadt életbe! Láthatatlan ez a vacak, vagy mi!??
Közben a másik két fiú is oda óvakodott Tóbiás mellé, és a levegőt tapogatták, akárcsak valami pantomim-művészek.
- Láthatatlan ez a valami? - erősítette meg Geri is.
- Nagyon úgy fest..
- Apropó, fessük be! - adta az ötletet Era, aki közben szintén odasétált.
- Á, hülyeség. De valamit akkor is kezdenünk kell, hiszen semmi más nincs, amiből kiindulhatnánk - mondta Apa.
- Csak találnánk meg a kislányomat! - szólalt meg Anya is, aki általában inkább csak csendesen figyelte a történéseket. Nagyon aggódott Lianáért, és bármit megadott volna érte, ha előkerül, de ez egyértelmű is, hiszen melyik szülő nem vágyna erre. Annyira nagyon szerette volna már, ha végre a végére érnek ennek az egésznek. Akkor maga sem hitte, hogy egy ilyen szörnyű rémálom veszi kezdetét, mikor először volt Lianának a nulladik típusú találkozása. De azóta rettentően eldurvult a helyzet, és ma már élet-halál kérdése lett ez az egész, és csak ebben a pár szinte még kamasz gyerekben bízhatott, hogy talán kitalálnak valamit. Éppen ezen morfondírozott erősen, és még abba is belegondolt, hogy mi volna, ha a rendőrséget is kihívnák ide, elvégre ez már egy biztos "bűnjel", mikor úgy érezte, hogy megmozdul a lába alatt a föld..