Egy furcsa lány - Liana története

76.

Csak viszonylag volt kicsi a sárkány, akkora volt, mint egy jól megtermett medve. Éppen elég ez egy ember ellen. Mire Liana észrevette, hogy egyáltalán ott van, már majdnem neki is ütközött. Hirtelen nézett fel rá, de még a sikoly is benne maradt torkában a nagy riadalomtól. Érdekes; a sárkány sem támadott, mintha ő is meglepődött volna. Liana próbált kommunikálni vele, hátha.. Hiszen ebben a világban már semmin sem lehet meglepődni.
"Bocsáss meg, ha megzavartalak kis világodban, nem ez volt a célom, csak nagyon meg vagyok fáradva a sok kalandtól..... Sárkány."
A sárkány még mindig nem mozdult, csak nézett.
"Feredron vagyok. Ne félj tőlem, én nem sajnálom a szépet és jót."
Sajnos, mire ezeket kimondta Eldos már úgy határozott, hogy a sárkány csakis ellenség lehet, pedig ha bevalljuk hát lehet, valahol még rokonok is lehettek volna a rendszertanban. De Eldos úgy döntött, ráugrik a sárkányra, és a mérgével pillanatokon belül végez vele. Csakhogy elszámította magát. Igaz, hogy a megfelelő fára mászott fel hirtelenjében, amelyről pontosan a sárkányra ugorhatott, azaz "pottyanhatott" volna, de Feredron reflexei azért tökéletesen működtek, és éppen időben tátotta ki száját nagyra, hogy minél hatalmasabb és gyilkosabb lángcsóva hagyhassa el azt. Pár másodperc sem kellett hozzá, hogy Eldos szénné égjen, és már csak az emlékei élhessenek hőseink szívében. Mit ne mondjak, senki sem sajnálta a hidegvérű gyilkost még akkor sem, ha nem is 100%, hogy ellenség, és, hogy Alden igazat mondott Liana hallucinációiban.
A sárkány észrevette a meglepődött pillantásaikat, és megállapította, hogy valószínűleg ismerték, talán együtt is volt velük?!
"Bajtársatok volt netán ez az állat?" - kérdezte ennek megfelelően.
"Együtt voltunk, igen." - kezdte Liana. "De mégis azt tudom mondani nagyon jó, hogy megszabadítottál tőle."
"Oh.."
"Én Liana vagyok, társam pedig Nikkus." - mutatott az öregre a lány. "Éppen egy Nadzob nevű vadkant kerestünk, mikor erre a helyre és rád bukkantunk."
"Mit akartok ti a Vadkan Uraságtól? Ő még igencsak messze van ide, az erdő legmélyén."
"Nos, mondok egy furcsát." - vette át a szót Nikkus. "Éppen azért kerestük, mert állítólag meg tudott volna minket szabadítani ettől a kígyótól. Egy Alden nevű ember mondta, őt talán ismered..?"
"De igen, ő is járt itt az én kis 'világomban'. Nem maradhatott sokáig, mert valamilyen küldetése volt."
"És volt vele valaki? Volt társa?" - kíváncsiskodott Liana.
"Magányosan járt ő. Szerintem soha nem is volt társa, vagy ha igen, nagyon régóta nem."
"Mert tudod, ez a kígyó, Eldos, akit elpusztítottál.. Ő azt állította, a társa, és, hogy ő is ember volt valaha."
"Ha a barátotok volt a kígyó sajnálom, ha nem, hát nem érdekes. De az biztos, hogy nem volt vele senki és nem is említett senkit. Mert itt volt egy kicsit, míg megtisztálkodott, ivott, és megkóstolta a gyümölcsöket. Olyasmit beszélt, hogy az éhség nem ellensége, ez látszott is rajta, de mégis jóízűen falatozott a gyümölcsökből."
Bizony, Liana szájában is összefutott a nyál még csak a gyümölcsök említésére is. Feredron talán észre is vette ezt..
"Úgy érzem, ti is jó emberek vagytok, így megvendégellek titeket is, és közben folytathatjuk a beszélgetést."
"Nagyon hálásak vagyunk jószívűségedért, és tisztelettel elfogadjuk az ajánlatodat, mert már igencsak megviselt minket az út." - hálálkodott Nikkus.
Aztán követték a sárkányt, ki meglepő módon valóban nem akarhatott nekik rosszat, az oázis szíve felé, mely ebben a kietlen erdőben akár afféle wellness központként is szolgálhatott volna.