Egy furcsa lány - Liana története

51.

Tóbiás hirtelen ötlettől vezérelve kiment a chopperéhez. A nagy kavarodásban valamiért teljesen megfeledkezett arról a kis kütyüről, melyet beépített bele. Úgy gondolta, hogy talán ennek segítségével ismét megtalálhatná Lianát, mint ahogyan már egyszer megtörtént.

Odabent a többiek tanácstalanul üldögéltek, gondolkodtak. Tényleg sejtésük sem volt, hogyan tovább. Az egyértelmű volt, hogy meg kell találniuk Lianát, de egyáltalán hol, merre? Milyen irányba induljanak, hogyan keressék......?
- #@&ß$¤?!!!!!!! -  hallatszott be kintről Tóbiás igen kásás káromkodása, mire Geri és Károly egyszerre pattantak fel a helyükről és siettek ki az udvarra.
- Mi történt, tesó? - kérdezte Károly.
- Ezek az átkozott, nyomorult ........ űrlények elcsenték a cuccost a mocimból, óóóóóó, hogy kerüljön valamelyik a kezeim közé!! - mérgelődött eszeveszetten a fiú.
A két haver egymásra nézett, és hirtelen leesett nekik, mi a probléma.
- Nem mondod, hogy visszavették azok a rohadékék!? Bakker; teljesen el is felejtettük azt a valamit! - mondta Geri.
- Hát el - válaszolta Tóbiás. - Mondjuk biztosan még akkor tüntették el, amikor abban a garázsban voltunk. Hót ziher, hogy rájöttek, hogy ott van..
- Tutifix, apafej - helyeselt Geri. - De menjünk vissza, aztán találjuk ki, mi legyen.
- Hiányzik már a tündérkéd mi? - vigyorgott Tóbiás. - Rég láttunk ilyennek, öregem! Beköszöntött a lávcsi az életedbe, éppen a legnagyobb káosz közepette.
- Áá.. Nem miatta akarok bemenni.. Amúgymeg Tóbi, pont te beszélsz, mikor nem véletlen nyomozunk ennyire a csajszi után. Mondhatni, szívügyed lett!
- Lehet...... De mostmár egyébként is olyan mélyen vagyunk belekeveredve, hogy nem tudunk csak úgy kimásazni, azt hiszem. Túl sokat tudunk.

Liana csalódottan ismerte fel, hogy valóban megint a Kaiaroson vannak. Legalábbis minden jel arra mutatott. Lodorum kíséretében elhagyta az űrsiklót, és szépen meneteltek vissza abba az épületbe, amit már ismert.. És egyre jobban rettegett, mert tudta, hogy kétszer nem lehet megmenekülni egy ilyen helyről. Még egyszer nem lesz olyan szerencséje, hogy Tóbiás eljön érte, vagy akárki más is esetleg.
"Nem kell félni, most nem fogunk annyit totojázni, mint a múltkor. Nem marad időd annyit gondolkodni a dolgokon, és felmentő sereget várni, ugyanis az nem létezik. Már gondoskodtam arról, hogy szépen kiiktassuk őket a képből." - kifejezéstelen volt az arca, mint mindig, de Liana mégis úgy érezte, mintha mosolygott volna.
Hamar beértek az épületbe, az ismerős folyosóra, és..... az ismerős cellába. Az ágy, az asztal még mindig ugyanúgy állt ott, mint akkor, mikor rászíjazták.
"Most csak percekre hagylak magadra, kisasszony. Addig talán búcsúzz el az életedtől, de ép elmédtől mindenesetre, a műtét nem lesz fájdalommentes. Mentálisan fog történni, de utána olyan leszel, mint aki lobotómián esett át." - Liana nem akarta elhinni, hogy ez is derültséget okoz neki, pedig ő itt a főmufti, ő találta fel ezt az egészet, hát miért ne lelné benne örömét, hogy másokat megkínozhat, szenvedni láthat. Ez a faj sokkal rosszabb az embernél is, mert az emberek közt sokan vannak, akik jót akarnak más fajoknak, azaz az állatoknak például. De ez..
"Foglalj csak helyet.." - ezzel bezárult a krómszínű ajtó mögötte, és Liana egyedül maradt a félelmeivel. Azaz.. Majdnem egyedül, mert hirtelen valamiféle mozgást vélt felfedezni a szeme sarkából, de mikor odakapta a fejét, már semmit sem látott.