Egy furcsa lány - Liana története

20.

Era nehezen ébredt. Nem is gondolta volna, hogy majd ennyire nagyon fog hiányozni a nővére. Éjjel is nagyon sokat gondolkozott rajta, még abban a rövid időben is talán, amit alvással töltött. Igaz, hogy Kőhalmán már külön szobájuk volt, de mégis érezte az ürességet, hogy nincs itt. Csak feküdt az ágyán, nézte az ablakon át a csillagokat, figyelte az utcai lámpák és Hold fényének ezüstös keverékének a vibrálását a falon. És az arany csillagokkal tarkított ég sötétjében elképzelte, hogy testvére valahol ott lehet a messzeségben, és biztosan nagyon hiányoznak ők is neki. És sajnos hiába gondolkodott azon, mit is tehetnének ők Lianáért, semmi sem jutott eszébe. Ez a tehetetlenség őrjíti meg az embert, mikor tudja, magasabb erőkkel áll szemben és egyszerűen nincs mit tenni. Nem tudnak segíteni, csak várni tudnak, hátha majd az égből érkezik egy újabb jel, hátha mégis visszakerül hozzájuk a nővére. Már meg is ígérte magában, hogy soha semmi csúnyát nem fog neki többé mondani, és nem tesz semmit sem ami neki rossz volna. Hát igen; Era gyerek volt még a lelke mélyén, mégha szeretett is volna már nagyon felnőtt lenni. És most nagyon félt, mi lesz a kis családjával is. Látta szülei arcán a fájdalmat, aggódást. Látta Anyán, ha Liana szóba kerül, egyből könnybe lábad a szeme; sajnos szülei is ugyanazt a tehetetlenséget érezték, amit ő. A földönkívüliekkel a rendőrség sem tud mit tenni, még a legeslegkülönlegesebb osztaguk sem. Földi erők nem tudnak az űrlények eszén túljárni, gondolta.

Tanítás után Geri már várta az iskola kapujában Mimit.
- Karesz azt mondja, van valami érdekesség Tóbiásék háza táján. Lehet téged is érdekel - kacsintott rá a jóképű fiú.
Mimi eléggé meglepődött, hogy-hogy őt is bevonják ezek a fiúk ebbe az egész dologba. Hiszen igaz, hogy külsőre kicsit feltűnő volt néha a divatos, plázacicás öltözékével, hosszú, szőke hajával, de ennek ellenére mégis jelentéktelen tagja az osztályközösségnek. Most meg olyan furcsa érzése volt; mit is akarhat tőle ez a Geri..
- Halihó, plázalány! - üdvözölte Károly - Nyugi, bejön ez a külső, csak ökörködöm - nevetett - Viszont az utóbbi időkben te lógtál sokat Lianával, Liana meg nagyon bejött Tóbiásnak. Ma reggel együtt akartam jönni az iskolába azzal a kreténnel, de csak furcsa felfordulást láttam a háza táján. - közben haladtak Tóbiás otthona felé - Talán tudsz mesélni valamit erről a lányról..
- Nem igazán. Mármint nem tudok semmit arról, hogy lettek volna nulladik típusú találkozások az életében. Ami persze semmit sem zár ki csak azt, hogy nem mesélt erről. Elvégre nem is régen ismerem, nemrég költöztek ide, mint tudjátok. A buliba újdonsült ismerősök hívtak meg, ahonnan eltűnt...... Csak megkedveltem, azt hiszem jó hatással volt rám, és erre tessék, éppen őt rabolják el az idegenek.
- Tóbiás szívét meg lehet ő a tudatán kívül is - vihogott Károly - No de, oda is értünk.
Beléptek a kertkapun, ami nem volt bezárva, és hátramentek valami fészerféléhez.
- Tádáámm! - kiáltott Geri - Tóbiás műhelye.
- Húú...! - szólta el magát Mimi - Azért ez se semmi!
Bizony, hogy nem semmi látvány tárult a szeme elé. A fészer, vagy "műhely", ahogy Geri fogalmazott, mintha felrobbant volna. Egyik fala kidőlt, a tető pedig szinte mintha eltűnt volna róla. Égésnyomok is látszottak rajta, meg olyasmi volt, mintha odabentről kirobbant volna valami.
- Lehet Tóbiás felszállt egy űrhajóval odabentről - nevetett Károly - Pont olyan!
- Voltatok már esetleg odabent? - kérdezte Mimi.
- Csak az ajtón tekintettem be reggel, nem volt idő körülnézni.. Azért siettünk most ide - mondta Károly.
- Nem, én csak éppen a tujáról láttam - mondta Geri - reggel nem sétálok, mert én messzebb lakom ide, a fater meg mindig elszedi a kocsit, mert nem vagyok 18. Pedig kit érdekel, nem korhatáros a verda.
- Jha - mondta Mimi - de lehet nem ártana körbenéznünk, nemde?