Egy furcsa lány - Liana története

40.

- Geriiiii, ébredj már, na! - Olívia hajolt fölé, és szólongatta, ő érezte a hideget, mely testét rázta.... A nyári nap perzselt, de őt csak hideg verítékkel vonta be......... (...........)
- Hú, hál' Istennek! - mondta Károly - Már azt hittük, kómába estél..
- Mi történt? - kérdezte Geri, habár sajnos sejtette ő mi történt. Ezt sem tudták róla a barátai és mások sem annyira. Hogy néha úgymond "kikapcsolt" az agya, néhány pillanatnyi tudatkiesések jellemzőek rá. Ó, bárcsak itt volna Olívia vagy legalább az édesanyja. De természetesen sosem mondaná el a többieknek, hogy ilyesmit kíván magában, hiszen akkor oda volna a vagány image-e. Mit szólnának..... Szegény nem tudta azt, hogy ugyan mit. Segítenének neki és megértenék. Az igazi barátok nem csinálnak gondot az ilyesmiből, aki meg ezért kifigurázza, vagy nem barátkozik vele, az meg is érdemli. Egyszer volt egy eset.. Az előbb ebbe ment vissza az időben, néha újra megélte, mintha csak most történne. A Balatonnál nyaraltak, ő még kisfiú volt, Olívia kislány, egész kicsike. A vízben játszottak, csodás vakációdélután volt, a nap arany sugarai cirógatták a bőrüket, úgy egybeolvadt a háttérben a sok gyerek kiáltása, visítása, tipikusan az a zsivaj, mely a strandokon jellemző. Olyan lágyan hullámzott a fülében mindez, imádott így nyaralni járni és strandolni.. Aztán egyszercsak arra tért magához, hogy fullad, de nem gyengén, vizet prüszköl ki, köhög, és a parton fekszik egy pléden, rázza a hideg a kánikulai napsütésben. Olíviát látta az arca fölé hajolni, és szólongatta a kedves kisóvodás hangján: "Geriiiiii, Gergőőőőő!!!! Ne bomolj, ugye csak viccelsz, ugyee? Ébredj már feel!" És a kis vékony, vidám gyerekhang átment sírósba, mert ő nem bírta kinyitni a szemét. Most is úgy érezte pihen, huny egyet, mielőtt szóba elegyedik Károllyal.... És ismét a csöpp Olíviát látta, amint könyörög szinte, hogy eszméljen fel.
- Geri, kérlek...... Ugye hallasz minket? - Mimi hajolt fölé aggodalmas arccal.
- Igen, hát persze - szakadt ki belőle a mondat sóhajjal fűszerezve - Mi is történt?
- Egyszerűen elájultál - hajolt oda Károly is - Nagyon aggódtunk, nem értettük mi történt veled!
- Nem tudom..... - füllentette, nem merte most sem elmondani ezt, egyszerűen félt a reakcióktól és nem is most volt itt erre az alkalom, mert elég nagy bajban voltak most.. Azóta volt ugyan párszor ilyen vele, de szerencsére nem sűrűn, és legutóbb is elég régen történt már. Szerencsére valahogy mindig a család volt mellette, de úgy is járt, hogy senki, de valahogy mindig megúszta, hogy nem olyan helyzetekben tört ez rá, hogy veszélyztesse az életét. Anyja szerint a túlzott izgalom válthatja ki nála, mely lehet akár kellemes impulzusok hatására is, mint a legelső eset. Túlfokozott érzelmi állapot, akkor épp nagyon, túl jól érezte magát. Most meg ugye ez a szörnyű feszültség, ami történik velük.....
- Geri, helyet cserélünk, jó? Majd én alszom a fölső ágyon, te pedig lent, illetve itt, ahol most fekszel - mondta Mimi, majd bátortalanul megsimogatta a fiú arcát. Geri felnézett rá.... És most figyelte meg, milyen helyes és aranyos az arca. És látszott rajta, valóban nagyon aggódik miatta.
- Köszönöm, Mimi. Azt hiszem, jól vagyok én már.
- Á, nehogy elszédülj nekem. Majd én vigyázok rád - mondta a lány elpirulva.
Hirtelen Geri úgy érezte, Miminek talán el fogja mesélni ezt az egészet, hogy mi van vele. Ő megértheti, most úgy érezte, ahogyan a kedves melegbarna szemekbe nézett. Hirtelen megtelt a szíve érzelemmel, nem igazán volt még így, illetve nagyon régen.. Ő mácsóként az utóbbi időben csak szórakozott a lányokkal. Félreértés ne essék, nem átverte őket, csak mutatta a nagy vagányt, de senkit sem engedett közel a szívéhez. Mióta Beával úgy megjárta, egyszerűen azt határozta el, kizár mindenféle érzelmet és nőt a szívéből a családtagjain kívül, mert csak energia és időpocsékolás, hiszen a nők mind egyformák, csak bántják az embert, esetleg kihasználják, arra jók nekik, hogy ezt-azt fizessenek, elvigyék moziba vagy autókázni. Ilyen kapcsolatból meg ő nem kér! De ahogyan Mimi szemébe nézett, mintha azt érezte volna, hogy ő más, mint a többi. Ő nem szórakozni vagy villogni akar egy fúval, ő érzelmeket akar neki adni és persze kapni. Mindezek az érzések persze pillanatokon belül cikáztak át fáradt agyán...... Még érezte, hogy Mimi betakargatja, ismét megsimítja az arcát - vajon tényleg remegtek az ujjai, vagy csak ő érezte úgy? - aztán elaludt, de most nem ájulattól, hanem jólesően, mert nagyon elfáradt.