Egy furcsa lány - Liana története

41.

Edvin találomra indult el az autóval, aztán csak körözött, furikázott a városban. Nézelődött, hátha meglátja a choppert vagy a Wartburgot valamerre, de nem jött össze. Valahogy olyan nagyon rossz érzése támadt, hogy felülkerekednek rajta az események, és az ellenségek, és nem tud tenni semmit. Egyre hűlt az éjszaka, de észre sem vette, milyen hideg lett az autóban, pedig már egy helyben állt több, mint egy órája. Annyira elmélyült gondolataiban, hogy észre sem vette azokat a furcsa karmos kezeket, melyek megkaparva kopogtatták meg a szuperkocsi ablakát..

Geri egy különös űrhajó fedélzetén volt, de sajnos amolyan fogolyként. Oda volt szíjazva az ülésre, és mozdulni sem bírt. Szeretett volna kiabálni, de nem tudott, mert nem volt ereje hozzá, kinyitotta a száját, de nem hagyta el hang a torkát. Csak rémülten figyelte az elé tárulkozó univerzumot, mert egy ablak előtt ült, és mindent látott.. És egyik bolygó sem hasonlított a Földhöz. A látvány maga csodálatos lett volna, ha nem ebben a helyzetben van.. De ez nem űrséta illetve kirándulás volt, de nagyon nem! Hirtelen előtte termett egy E. T. utánzatú űrlény, és elkezdte rázni a vállát, majd Mimi hangján kiáltott:
- Geri, ébredj fel azonnal! Nagy baj van, Liana egyszerűen eltűnt! - kiáltotta sírósan.
Geri szeme ekkor felpattant, otthagyva az előbbi álmot. A kis házban duruzsolt a kályha, remek idő volt, de sajnos a hangulat nem volt az. Mindenki talpon volt már, kivéve Lianát, akit sehol sem látott.
- Mi.. mi történt itt? - kérdezte.
- Arra ébredtünk, hogy nincs itt Liana, de az ajtó belülről be van zárva! - tájékoztatta Mimi - Innen gondoljuk, hogy nem távozhatott innen csak úgy, a szó hagyományos formájában ugye, de akkor.....?
- Uhhhh.... - sóhajtotta Geri. Már éppen kezdett volna egy kicsit boldog lenni főleg, mióta ebbe az őrületbe belecsöppent, erre.... Minden felborult. Felkelt az ágyból, felhúzta a cipőjét. Próbált kicsit magához térni, itt sajnos nem tudott pillanatokon belül kávét varázsolni magának, pedig sajnos elég nagy függője volt, és túlságosan megszokta már, hogy azzal együtt tud sikeresen felébredni.
- Azt hiszem, azért körül kéne néznünk kint, nem gondoljátok, fiúk? - nézett Tóbiásra és Károlyra.
- Lehet elkapnak, nem? - kérdezte Károly.
- Öcsém...... Komolyan ennyire be vagy ijedve? Amúgy meg, ha a zárt ajtónál tűnt el, akkor mi magunk is el tudunk úgy tűnni, illetve eltüntethet innen valaki, vagy rosszul gondolom? - nézett rá neheztelően Geri.
- Nem, persze...
- Na jó, én viszont nem hallgatlak titeket tovább! Kimegyek és szétnézek! - szólt közbe hirtelen Apa, és tényleg el is indult az ajtó felé.
- Endre! Várd meg a fiúkat, ne egyedül menj ki!
- Mindegy az, szívem! Ha engem is el akarnak vinni megteszik úgyis.
És kilépett a szabadba. Még mindig elég sötét volt, bár már látszottak a hajnal első fényei. A három fiú el sem tudott indulni utána, mert behallatszott Apa kiáltása:
- Lányom, te itt!!??
- Persze, hol máshol? Kinti WC van, hát muszáj kijönni, ha az emberre jön a szükség.. Vagy nem?
Apa elhűlve nézte lányát, és nem is értett már abszolút semmit, mi történik itt?