Egy furcsa lány - Liana története

26.

Tóbiás felült a motorra, Liana pedig mögé telepedett. Még ő is elismerte, hogy a motor csodaszép volt. De hogy a fiú mit akarhat vele.. Elhúzni az erdő mélyére? Meg mit keres itt ez a járgány, látszik, hogy nem az űrlények építették. Igaz, merő kérdőjel volt az agyában, elképzelni sem tudta mi történik és miért, hogyan.. De mindegy is volt már, hiszen ha nem tart Tóbiással lehet még rosszabb lesz minden, hiszen ha ezek elkapják biztos, hogy nem éli túl.
- Ölelj csak át, kedvesem, mert piszok gyorsak leszünk! - mondta a srác vigyorogva.
"Phöhh, mi volna ha nem becézgetne így.." - gondolta Liana, de inkább nem mondott semmit, csak valóban átölelte a fiú derekát, lehunyta a szemét és készült a nagy sebességre.
Aztán valami csodálatos élményben lett része. Ezt álmában sem gondolta volna. Leírhatatlan volt szinte, annyira furcsa. Ő arra számított, hogy száguldani fognak, esetleg buknak is a szuper chopperrel a fák között, talán meg is hal vagy ki tudja, miféle rémálom történik. De az utazás nem is hasonlított erre! A fiú gázt adott, és arra számított, kilőnek hirtelen. De nem ez történt. Valami könnyed súlytalanságot érzett, szinte olyan lebegésfélét, ilyet tényleg csak álmainkban érzünk. Aztán nagy nehezen ki merte nyitni a szemét, és mondanom sem kell, felkiátott meglepetésében.

Lassan, ólomlábakon telt az idő az iskolában. Era nem igazán tudott figyelni az órákon, kíváncsi volt mi lesz iskola után az idegen fiúval. Mármint itt nem randira vagy ilyesmire gondolt, hanem, hogy mit tud mondani illetve mit "nyomoznak" ki a nővérével kapcsolatban. Persze Edvin is imponált neki, bár úgy érezte, hogy túl fiatal ő ahhoz, hogy bejöjjön neki.
Aztán csak eltelt valahogy ez a nap is, és a srác az iskola előtt várta már.
- Na.. Annyit kiderítettem, hogy suli után ennek a srácnak a házához mennek páran. Tószegi Tóbiásnak hívják, és ha jól értesültem a haverjai is gyanítanak valamit, hogy furcsa körülötte pár dolog. Mi volna, ha mi is megnéznénk?
- Biztos, hogy nem lesz ebből baj? - kérdezte Era.
- Nem, hiszen nem betörni készülünk oda, csak akkor megyünk be, ha van ott valaki vagy mit tudom én. Na jössz, vagy besz@rtál?
- Jó-jó, megyek, hiszen így nem jutunk egyről a kettőre! - mondta kicsit sértettem Era, majd elindultak - Ezek szerint azt is tudod, hol lakik ez a Tóbiás?
- Peersze, a Semmelweis úton - kacsintott Edvin.
- Az messze van?
- Majd a bácsi elvezet oda! - vigyorgott Edvin -, amúgy nem annyira. Van bérleted esetleg buszra?
- Hát az nincsen, mi gyalog járunk.
- Üsse kavics, miattad kivételt teszek és elsétálok melletted.
- Annyira égés velem az utcán mutatkozni? - adta a felháborodottat a lány.
- Áá, ne durcizz, nincs rá okod, dekoratív teremtés vagy, mint a nővéred.
- Szóval csak kihasználsz vagy mi..?
- Nem dehogyis, Tóbiás igen kigyúrt csávó, egyből fasírtot csinál belőlem, ha a tulajdonához nyúlok - röhögte.
- Milyen tulajdonához?
- Ne add már itt a hülyét, rástartolt Lianára a csávó.
- De a nővérem ki nem állja az ilyen alakokat!
- Akkor van esélyem! - húzta ki magát Edvin.
- Biztosan - szontyolodott el Era, jól érezte ő, hogy mire megy ki a játék.
- Na ne szomizz, te is tök jó kis csaj vagy ám! - kacsintott a fiú - De most tipli, mert sosem érünk oda, és még lemaradunk valamiről!
- Akkor szálljunk buszra, veszek jegyet vagy tojok az ellenőr fejére!
- Á, nemsokára odaérünk már úgyis, kár a pénzt pazarolni - karolt belé a fiú, és húzta maga után, bár Erának nem volt erre szüksége, ment ő magától is, csak kicsit alábbhagyott a lelkesedése.
Aztán...... No igen, éppen nem maradtak le arról, amiről Edvin beszélt, Tóbiásék udvara még inkább háború sújtotta övezetnek tűnt, mint pár perccel azelőtt, de itt aztán volt látnivaló, és Edvin csak akkor eszmélt, mikor Era felsikoltott.