Egy furcsa lány - Liana története

27.

Mimi csengőhangját hatalmas robaj nyomta el, és olyan légáramlat, ami földhöz vágta a három fiatalt. A fészer egyik fala is kidőlt a három megmaradtból, de szerencsére éppen senkit sem temetett maga alá. Mimi pislogott, hasmánt feküdt, és a hátán volt néhány deszkadarab, de ennyivel megúszta. Penészes por szagát érezte az orrában, és csípte a szemét is, többször pislogott, mire kivett valamit a porfelhő mögötti látványból. Felállni nem is mert onnan egyből, bár a meglepetéstől sem igen tudott hirtelen gondolkozni, de így volt ezzel Károly és Geri is, akik szintén a földön hasaltak, mintha éppen egy bombatámadás történt volna. A háttérből hallottak egy női sikolyt is, előttük pedig mély motorbőgés, és Tóbiás hangja:
- Ez aaz, kisanyám!!!!! A fenébe, hát megcsináltuk, itthon vagyunk, hogy a rosseb egye meg! - ezzel lehajította magáról a bukósisakot, majd hátrafordult, mert mögötte is ült valaki fekete bukóban, szoborrá merevedve.
- Na mi van, kicsilány, jól vagy? - kérdezte, majd óvatosan leemelte a sisakot utasa fejéről, aki úgy tűnt sokkot kapott és érdekes állapotba került.
Tóbiás erőteljesen arcul ütötte a lányt, mire egy magas, női hang kiáltott fel a kapu felől:
- Te elmebeteg, köcsög, bunkó, mit művelsz a nővéremmel? - majd Era szaladt oda a nővéréhez, akinek éppen ez a pofon kellett ahhoz, hogy feleszméljen.
- Mi az?? Tényleg itthon vagyok? - vigyorodott el végre, miközben a három másik fiatal is előásta magát a romok közül.
Közben a nővérek egymás karjaiba borultak könnyes szemmel. Era válla fölött pedig Mimit is megpillantotta Liana.
-  Mimiiii! - kiáltotta, majd Mimi is odaszaladt hozzájuk.
- Na mi az, apafej? - kérdezte Karesz Tóbiást - Mi a pálya?
- Bú, bakker. Sikerült!!!!! - elmondott még néhány nyomdafestéket nem tűrő szót, majd a lányokra nézett. De Geri csak nem hagyta békén.
- Mi történt, öreg? Éppen eljöttünk ide, hogy utánanézzünk mi lett veled egyáltalán. Nem jöttél a sulejba sem, meg nagyon mesterkedtél is valamin mostanában.
- Jhaa, de amint látod meglett a gyümölcse. Most majd a kis vörös lekötelezi magát nálam, jön eggyel, mert megmentettem - vigyorgott kajánul.
Ezt Liana is meghallotta, aki már teljesen felocsúdott az utazás okozta meglepetésből.
- Na, azért nem jövök veled össze, mert hazahoztál..... Szerelem nélkül az úgysem megy.
- Hja, majd annak a gazdag seggfejnek fogsz a karjaiba omlani - jegyezte meg Tóbiás kissé szomorkásan Levire célozva.
- Jaj, most éppen annak örülök, hogy élek, méghozzá a Földön, erre ezen a hülyeségen vitatkozunk. Inkább szólni kéne anyáéknak, hogy itthon vagyok - nézett a húgára, aki közben elővette a telefonját és tárcsázta Anya számát.
- Egyébként tényleg hálás vagyok neked - nézett Liana Tóbiásra - hiszen valóban az életemet mentetted meg, bár azt még mindig nem tudom, hogyan!
- Ha adsz rá lehetőséget, szívesen mesélek róla, kislány. És persze nem kell ezt most félreérteni, nem nyomulásból mondom.. - a második mondatot kicsit szomorúan fejezte be. Úgy néz ki, ő bármit megtehet, nincs esélye a lánynál. Hát igen, valljuk be eléggé érdekes a modora, nem mindenki szereti az ilyet.

Liana és Era szülei éppen a nappaliban ültek és nem éppen jó kedéllyel várták haza Erát az iskolából. Ma valahogy mindketten hamar hazaértek a munkából, és most valahogy még üresebb volt a lakás, mint máskor. Csendben ültek, egymás ölelésében, valahogy semmihez nem volt kedvük, így akarva-akaratlan hallgatták, ahogy a hűtőszekrény bekapcsol, zúg a motorja, majd kikapcsol, és közben a szürke alkony ereszkedik le a nappalira. Egyiküknek sem volt kedve felállni és felkapcsolni a villanyt, elhúzni a sötételőket. Ebbe a monoton csendbe üvöltött bele Anya csengőhangja.
- Jajj, kislányom!!!! Természetesen azonnal indulunk, Semmelweis utca! És Liana? Jajj, édesem, hála az égnek, hogy megvagy! - sírta el magát Anya - Rögtön indulunk, itt van mellettem apátok is! - ezzel ki is nyomta a hívást.
- Gyerünk, Endre, Liana itthon van!!!!!
Hamar bevágódtak a Wartburgba, és nem kellett sok idő, hogy elérjék Tóbiásék házát. Viszont ott csak a porlepte romokat látták, sehol egy árva lélek..