Egy furcsa lány - Liana története

49.

Másnap a rendőrőrsre megérkezett Ábrahám hadnagy, a Különleges Alakulattól. Hadász és Kolonics kíváncsian fogadták. Nekik sajnos már ötletük sem volt, hogyan tovább..
Hellyel kínálták a hadnagyot, és így élőben is elmondtak neki mindent, amit tudtak az ügyről. A felvételt is megmutatták, mely Edvin eltűnéséről készült a zárkában, bár ugye nem sokkal lehetett okosabb az, aki végignézte azt. Ő is csak a fejét vakargatta; ötlete nem igazán volt. Végülis arra jutott, hogy el kell kezdeni komolyan a nyomozást, tehát meglátogatni az érintett embereket, beszélgetni velük. És így jutottak arra a pontra, hogy az első, akihez elmennek a Tószegi család lesz..

A házba visszatérve lezárták azt a bizonyos szobát, melynek megsemmisült az ablaka. A többi helyiségben túl nagy kár nem keletkezett nagyon érdekes módon. Dulakodás nyomai azok felfedezhetőek voltak, felborult bútorok például. De semmi sem gyulladt ki vagy robbant fel odabent legalább, és azért már ez is nagy valami volt. Nagyon elcsigázottnak és fáradtnak érezte már magát mindenki a történtek után. Mivel amúgyis este volt, hát úgy döntöttek lepihennek, egyelőre úgysem jutott semmi az eszükbe, mit is tehetnének, és az állapotuk sem volt a legjobb a gondolkozásra.
Sivító hangra ébredtek....... Tószegiék persze tudták, ez csak a kapucsengő, és riadtan néztek egymásra. Apa eszmélt először, hogy ki kellene menni megnézni, ki a korai zaklató, de hú.. Az órára pillantott, és felfedezte, hogy már majdnem 9 óra, sikerült egy kissé elaludnia mindenkinek a jelek szerint..... Az éjjel legalább már nem volt semmi zaklatás, futott át az agyán hirtelen, miközben kikémlelt az ablakon, és felfedezte a ház előtt parkoló rendőrautót. Amint kinyitotta az ajtót, látta, hogy hárman vannak, köztük két ismerős arcot is felfedezett: Hadász századosét és Kolonics felügyelőét.
- Üdvözletem, Ábrahám hadnagy vagyok a Különleges Alakulattól - mutatkozott be a hadnagy.
- Tószegi Endre, örvendek - így Apa. - Miben segíthetek?
- A többi érintett is itt tartózkodik, mint ahogyan meg lett beszélve? - kérdezte Hadász.
- Igen..
- És mi történt a házukkal; ugye most érte valami?
Apa sóhajtott:
- Sajnos igen.
- Bemehetnénk esetleg, hogy mindenkivel tudjunk beszélni? - kérdezte Ábrahám.
- Természetesen, bár éppen most ébredtünk..
- Semmi probléma.
Így aztán beléptek a házba, ahol nagyjából már ébren voltak a többiek.
A beszélgetés alatt semmit sem hallgattak el, mire a rendőrök elég furcsán néztek. Talán a hadnagy nem volt annyira meglepődve, elvégre valószínű, hogy ő találkozott már érdekesebb esetekkel is. Elvégre azért volt itt.. Feljegyezték a fontosabb dolgokat, aztán úgy döntöttek, hogy indulnak megnézni az említett helyszíneket is.

Liana egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Nem volt ugyan klausztrofóbiája, de a bezártságból és a sötétből egyre inkább kezdett már elege lenni. Lodorum is eltűnt az agyából, egyszerűen nem tudta mi történik. Félni is kezdett már, mert a beszélgetésből kiderült, hogy bizony őket nem érdekli az ő élete, csak az a valami, amit el akarnak venni tőle. De nem egészen jött még rá arra, tulajdonképpen mi is lehet ez? És emiatt is elkezdett egyre jobban félni, néha már úgy érezte, jobb volna, ha meghalna, pedig ő aztán mindig az az optimista, vidám természet volt, legalábbis az utóbbi időben. Mert, mint minden ember, azért néha hajlamos volt ő is befordulni, ilyenkor menekült főleg a black metal zenékhez, és szólni nem lehetett hozzá. Kőhalmától a legjobbakat várta, de sajnos itt aztán tényleg kifordult önmagából az élete. Éppenhogy ezek elől a dolgok elől akartak elmenekülni és tessék.. Sőt. Akkor még azt hitték, csak emberek elől jönnek, és hát nem éppen........ Annál sokkal rosszabb történt velük, minthogy ujjal mutogatnának rájuk. Bár valószínűleg az űrlények akárhol is megkeresték és megtalálták volna, ha olyan fontos nekik az a dolog. Ilyen gondolatok közepette sodródott az űrben a vörös hajú lány......