Egy furcsa lány - Liana története

39.

Edvin csak ült az autóban és nem tudta mit tegyen. Most valahogy cserben hagyták azok a bizonyos megérzései, melyek elvezették annak idején a Tószegiék házához. Nem érzett semmit és a lelki szemei előtt sem jelent meg semmi. Sajnos nem mindig működött ez nála. És hiába is törte a fejét, most valahogy semmi használható ötlete nem támadt. Az volt a baj, hogy nem ismerte jól ezeket az embereket, nem volt semmi kötődése hozzájuk. Legjobban Erát ismerte, dehát az a pár óra, vagy még annyi sem, amit a lánnyal töltött édeskevés volt bármihez is. Ráadásul még a rendőrök elől is bujkálnia kellett most már. És ez a kocsi is elég feltűnő látványt keltett, amiben ült. Igaz, egyelőre ezt nem ismerik a rendőrök, dehát nem kell annak sok idő, és máris kiszúrják. Eltulajdonítani sem akart autót, anélkül meg nem igazán tudott boldogulni. Sajnos egyelőre csak annyit tehetett, hogy a feltűnően csillogó króm helyett legyen inkább matt fekete a karosszéria, hátha ez nem annyira kirívó, pedig dehogyisnem!

- Ki kell néznünk! - mondta Tóbiás - Ha visszajöttek UFO-s barátaink, hát úgyis hamarosan ránk törik az ajtót. Akkor nem jobb, ha mi vagyunk előnyben legalább annyival, hogy tudjuk, mivel állunk szemben már megint? Itt egyébként sem igazán lehet bujkálni, hiszen ki tudja mi alapján találnak meg ezek mindig! - ezzel feltépte az ajtót meg sem várva Anya kiáltását:
- Fiam, csak ne olyan hevesen!
- Tóbiás mögött termett Károly is, a többieknek ideje sem volt semmire, éppen a fekhelyek felosztásával voltak még mindig elfoglalva.
- Tűnés innen, míg meg nem gondolom magam, jóember! - hallotta Anya a házba beszűrődni Tóbiás hangját.
- Mi történik? - kérdezte.
Erre Geri is az ajtóhoz ugrott, és egy sóhaj kíséretében nézett vissza Anyára:
- Csak egy környékbeli hogyismondjam fosztogató az.. Sajnos őneki szokása télidőben bejárni itt a kerteket és összeszedi amit tud. Hiába jelentette már fel több gazda is, nem tudnak rábizonyítani semmit. Most éppen az autóból szeretett volna kivenni valamit, Tóbiás ebben zavarta meg.
- Jóvanmá! - hallatszott be közben a kásás hang - Minnyá nem kő leüvőteni az ember fejit! Nem csinyátam én semmitse! - megköszörülte a torkát, harákolt egyet majd kiköpött.
- Akkor el is lehet tűnni innen, de izibe! - hallották Tóbiás hangját.
Közben a szerencsétlen menekülőre fogta, és a szőlők között próbált kijutni, de közben hasra esett. Volt benne már egy adag pia is, ez is nehezítette a menekülését, de szerencsére megijedt annyira, hogy otthagyja őket.
Tóbiás káromkodva lépett be az ajtón.
- Ezt nem hiszem el, öregem - nézett Gerire - Mibe nem keveredünk még, e nélkül az alkesz nélkül is van elég gondunk.
- Nyugi, Tóbi. Nem veszélyes az öreg Ernő bácsi, sajnos ismerjük őt egy ideje...... De szerintem nem mer visszajönni, jól ráijesztettél.
- No, hát azt ajánlom is neki!
Látszott Tóbiáson, hogy nagyon fel van háborodva. Persze az idegei azért neki is léggé túl voltak már feszítve a történtek miatt. Most meg még ez is.
Lassanként kezdett enyhülni a hideg is a kis házban. Főleg nyári lak volt ez, Geri családja akkor szeretett leginkább kijárni ide. Volt egy húga, Olívia, nagyon szerették egymást, és olyan jókat hülyültek itt nyaranta. Meg szüleik is sokszor velük voltak itt, de megesett nemegyszer, hogy Geri egyedül jött ki ide, mert olyan jó volt a világ dolgairól gondolkodni a csillagos ég alatt. Aztán most menedékházzá lépett elő.. Bár ez előtt is az volt részben, mert ha lelkileg nagyon rossz passzban volt is sokszor kijött ide, mert egyedül lehetett, nem szólt senki hozzá, és neki sokszor éppen erre volt szüksége. Mindamellett, hogy az iskolában őt nagy vagány társasági lényként ismerték társai. Tóbiás és Károly sem tudtak erről, hogy ő szeretett itt magányosan elmélkedni. Ez az ő nagy titka volt, és most kicsit úgy érezte, meggyalázza ezt a "szent" helyet ezzel, hogy itt vannak és erre használják, de nem lehetett mit tenni, ha hazaviszi ezeket az embereket az otthonába, hát ki tudja mit szólna a családja. Nem értenék meg, milyen bajban vannak, egyedül Olívia állna mellé, ő mindig mindent olyan jól megért, és hiába fiatalabb, de jó tanácsai vannak. Talán, mert nagyon nagy könyvmoly, az ő ellentéte, sosem jár bulikba meg egyáltalán sehova, ha belegondol még tán barátai sincsenek.. Révedezéséből Károly hangja zökkentette ki:
- Geri, jól vagy!?
Ekkor döbbent rá, hogy az ágyon fekszik.