»Let Me Know«

»One«

- Hogy micsoda!? - kérdezte felháborodva az osztály.

- Ezt nem tehetik meg velünk! Nincsen más lány iskola? - kérdezte Drippy mérgesen.

- Sajnálom, de amíg nem csillapodnak a körülmények, addig ezzel kell beérniük. Már azért nagy köszönetet mondhatunk a másik iskola igazgatójának, hogy befogad titeket! - állt fel az asztalától a helyettes - Most pedig menjenek órára! Egy ideig ezek lesznek ebben az iskolában az utolsó tanítási óráik - hesegette ki az osztályunkat az irodájából.

Drippy duzzogva sietett el mellettünk és meg sem fordult a fejében, hogy visszamenjen órára. A WC-be ment, mint mindig, mikor mérges volt. Ilyenkor mindenki jobbnak látta kerülni őt, mert bizony, ha Drippy Lewis mérges, akkor vele nem jó ujjat húzni. Makacs, mint az öszvér és nem enged az igazából. Valahogy emiatt lettünk barátok is, kiállt mellettem és látta rajtam, hogy ha tudom igazam van, akkor én se hagyom annyiban.
Ez volt egy és fél éve. Igaz hogy egy osztályba járunk már vagy két teljes éve, de ez csak fél évvel az iskolakezdés után történt meg.
Hana-val azonban együtt jöttünk ide, a szüleink közös megegyezése alapján. Hana Keller az én egyetlen gyerekkori barátom, akivel amikor a homokozóban megismerkedtünk, már akkor jól kijöttünk. Megosztottuk a játékainkat és nem hagytuk cserben a másikat. Átjártunk egymáshoz és gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Igaz, hogy a magasságom és a hajam világos színe miatt sokat piszkál, de ha nem tenné, akkor nem ő lenne. Sokat húzzuk egymás agyát, de le sem tagadhatnánk, hogy barátok vagyunk.
A baj csak annyi volt, hogy miután Drippy-vel barátkozni kezdtünk, akkor valami borzalmas volt a két lány közti levegő. Egyáltalán nem jöttek ki! Mindig a maguk igazát fújták és ezért sokszor az óra kellős közepén is kiküldték őket az igazgatóhoz. Ott marták egymást, ahol csak tudták. Nem tudom már hányszor szedtem szét őket. Úgy viselkedtek, mint egy rossz öreg házaspár. Aztán egy eléggé vicces incidens után, úgy tűnt elásták a csatabárdot. Azt pedig az egész iskola nagy figyelemmel követhette végig.

Az udvar közepén elhelyezkedő szökőkút volt a csatatér. Egyik szünetben veszekedve vonultak ki az udvarra, Drippy az ő igazát fújta Hana-nak, de őt egy cseppet sem édekelte és mintha mit sem hallana, ment tovább. Majd Drippy a szökőkútnál elkapta Hana kezét és visszarántotta, hogy igenis figyelni fog rá. Azonban olyan erősen rántott vissza a lányt, hogy belefordult a szökőkútba. Barátnőm nem tudta menekülőre fogni, mert ő is ott végezte, Hana jóvoltából. Így hát a szökőkútban ment a harc, míg nem olyan történt, amitől mindenkinek leesett az álla.
A két lány hangos nevetésben tört ki és egymást fröcskölték le vízzel.
Az egész iskola tudta, hogy ők ketten szinte megölnék egymást, most pedig mindenki kidülledt szemekkel nézte őket, ahogy egymáson nevetnek. Nem gúnyból, hanem jókedvűen.
A fehér zászló a magasba emelkedett és a két lány belátta a felesleges civakodást. Megbékéltek, de azért nem annyira, hogy ne húzzák a másik idegeit. Az mindennapos dolog. Kihagyhatatlan! Főleg, mikor együttes erővel engem támadnak a beszólásaikkal. Nincs menekvésem!

~~~

- Nem értem miért van annyira kiakadva - sétált mellettem Hana - Biztos tele van az a suli helyes fiúkákkal - jelent meg arcán a perverz mosolya.

- Ne, ne kezd légyszíves! Eleget hallgatom azt, hogy hogyan vetkőzteted le a bátyád haverjait - néztem fel az egy fejjel magasabb barátnőmre.

- Azt kifelejtetted, hogy hogyan erősz... - ekkor hasba csaptam, szóval nem tudta befejezni - Most vérig sértettél - fordult el és viccesen keresztbe tette karjait.

- Nem vagyok kíváncsi a perverz elképzeléseidre azokkal a szegény fiúkkal kapcsolatban - húztam fel a szemöldököm - Miért kell ennyire odalenned a koreai fiúkért? - ingattam a fejem.