»Let Me Know«

»Seven«

- Édes istenem, fejezzétek már be! - fordultam a két lány felé, akik már vagy negyed órája egyfolytában csak veszekedtek - Örülök, hogy felépültél Drippy, de ne öljétek már meg egymást! Hana-t csak én nyírhatom ki - tettem hozzá nevetve, majd kifutottam a szobából.

Örülök, hogy Drippy végre kikecmergett a gyomorrontásból és úgy tűnik a depressziójából is. Beletörődött, hogy ez így lesz, amíg nem rendeződnek a dolgok a sulival. Ahogy látom kezd a fiúknál is felengedni, szóval kezdenek rendeződni a dolgai. Az elmúlt éjjel hallottam, ahogy apukájával telefonált és nem hallatszott semmi harag vagy csalódás a hangjában. Örülök, hogy visszatért az a Drippy, akit ismerek.

Gondolataimba merülve bolyongtam az iskolában, mikor is lefejeltem valaki mellkasát az egyik fordulóban. A fejemet fogva néztem fel az előttem tornyosuló alakra. Mosolyogva nézett rám, amitől én is azonnal jobb kedvre derültem. Már azt hittem megint Ollyval kereszteztük egymás útját, mert elég sokszor sikerül sajnos.

- Szia Riven, mi járatban? - kérdeztem a fiútól.

- Igazából téged kerestelek - mondta még mindig mosolyogva.

- Engem? - lepődtem meg - Miért? - döntöttem oldalra a fejem.

- Az igazgató úr beszélni akar velünk - szántott végig kezével a haján - De mielőtt megijednél, nem csináltál semmi rosszat. Gyere, majd ő maga elmondja - fogta meg a kezem, ezzel maga után húzva.

- Szép napot, igazgató úr - köszöntöttem kedvesen, amint beléptem az irodájába.

- Örülök hogy rendben van, Hollis kisasszony - bólintott, majd a székre mutatott.

- Nyugodtan szólítson Mackienek, uram - mosolyodtam el halványan - Miért hivatott? - néztem rá érdeklődve.

- Rivennek már mondtam és ő javasolta, téged is kérjünk meg, hogy segíts egy iskolai akció keretein belül - kulcsolta össze kezét az asztalán.

- Persze. Szívesen segítek - bólintottam mosollyal az arcomon.

- Remek! - csapta össze kezeit - Beszéltem az igazgatóhelyettes úrral az iskolátokból, aki szintén támogatta az ötletet, mivel még senki sem tudja meddig nem térhetnek még vissza az iskolájukba. Ezért úgy határoztunk, hogy egy összejövetelt kellene tartanunk, hogy a két iskola tanulói jobban összeismerkedjenek és megszokják egymást.

- Mármint, egy bált akar szervezni? - kérdeztem előrébb hajolva.

- Igen, mondhatjuk annak is - bólogatott - Szóval. Benne van? - nézett rám a válaszomat várva.

A mellettem ülő fiúra néztem, aki biztatóan bólintott, majd igent mondtam az igazgatónak, aki nagyon megörült neki, hogy belementem.

- Még annyit kérnék, hogy a két barátnőjével híreszteljék el a lányok közt a hírt, hogy addig is fel tudjanak készülni. A többit pedig a nap folyamán még elmondom kettőjüknek - zárta le a beszélgetést.

- Rendben, köszönjük - hagytuk a helységet egymás mellett haladva.

- Neked tetszik az ötlet? - kérdezte, miközben a lépcsők felé sétáltunk.

- Szerintem jól hangzik. Legalább ez valamennyire összehozza a lányokat a fiúkkal. És ki tudja még mik lesznek - vontam meg a vállam mosolyogva.

- Mackie? - fogta meg a kezem, ezzel megállítva engem.

- Igen? - néztem fel rá kívancsian.

- Lennél a partnerem a bálon? - kérdezte, majd beleharapott alsó ajkába.

Elmosolyodtam, majd egy nagyot bólintottam. Nagyon aranyos volt tőle, hogy megkérdezett és az arckifejezése is. Széles mosollyal az arcán ment a saját részlegére, én is így tettem. A baj annyi volt, hogy amióta magukra hagytam a lányokat, még azóta is tőlük zengett a folyosó. Szóval sarkon fordultam az ajtónk előtt és inkább mentem teljesíteni az igazgató kérését. A többi lány szobájába bekopogtatva újságoltam el a nagy hírt a bálról. Voltak akik majd kiugrottak a bőrükből a bál hallatán, viszont voltak olyanok is, akiknek nem volt épp az ínyükre a dolog. Annyi ízlés, ahány ember.