»Let Me Know«

»Thirty«

Az év utolsó beadandóján dolgoztam még késő este, mert egy kicsit le voltam maradva vele. Hana és Drippy már nagyban aludtak, szóval csendesen munkálkodtam.
Már egy ideje dolgoztam vele és eléggé belemerültem, hogy az időérzékem megint nem volt a rendjén. Leragasztottam az utolsó képet, s kifújva a levegőt dőltem hátra a széken. Letöröltem a homlokomról az izzadtságcseppeket, majd a tekintetem megakadt a sötét égboltot bevilágító Holdon. Telihold volt.

A széket a helyére tettem és halkan elraktam a dolgaimat, majd az ablakhoz sétáltam és felültem a párkányra. Lágy szellő kapott bele hosszú tincseimbe, s hozta magával a nem messze elterülő sakurák illatát. Itt is voltak, de ezek nem voltak olyan varázslatosak, mint az a fa.

Ide-oda kapkodtam a tekintetem az alattunk elterülő területen, hátha meglátok valamit, vagyis valakit, de senki nem volt odakint. Az elmúlt hónapokban sem. De minden hónapban mikor eljött a Telihold ideje, én fent voltam és pont ugyanígy ültem az ablakban és csak néztem és néztem. Csak ennyit tudtam tenni, csak ennyi maradt meg onnan...

~~~

A beadandók után rögtön jöttek az év végi vizsgák, amik borzasztó hosszúak voltak és nagyon sok is volt. Legalább is nekem igen, aki alig ha konyít valamit a számtanhoz meg a biológiához. De ha állattanról lenne szó benne, amiről persze nem volt egy mondat sem, akkor az menne, mint a karikacsapás! De így, épp hogy átmentem a két teszten, a többi az elég jól sikerült.

- Látjátok, egy okos ember, akinek még csak a kisujját sem kell mozdítania! - legyezgette előttünk a végső eredményeit Hana - Talán neked is majd egyszer lesz ilyened, szőke - kopogtatta meg a fejét, amiért persze erősen homlokon pöcköltem, amit persze megérdemelt.

- Hagyd már békén, neki is jó eredményei lettek - vett védelmébe Drippy.

- Hé, nyugi - állítottam le őket, mielőtt még újabb veszekedés kezdődne - Tudom hogy nektek jobban fog az agyatok ilyenre, meg ne szólalj, - mutattam Hana-ra fenyegetően - de nekem így is megfelelőek az eredményeim. Jövőre majd még jobb lesz, addigra legalább nem lesz biológia - sóhajtottam fel.

- Ez a beszéd! - ölelt magához Drippy, mire elmosolyodtam, aztán ezt a cuki pillanatunkat megzavarta a telefonjának a csörgése - Oh, ez biztos...- örömködött volna hangosan, mire felém kapta tekintetét, s inkább előre sietett, s csak azután vette fel.

- Nyugodtan beszélhettek előttem a fiúkról, - mondtam Hana-nak, míg az étkezde felé sétáltunk - csak tudod - néztem fel rá.

- Nyugalom, törpe - ölelte át a vállam - én nem vagyok ilyen nyálas, mézes-mázos, gusztustalan egyed, mint Drippy - borzolta össze a hajam nevetve - És mivel ma elég kedves hangulatomban vagyok, ezért most az egyszer megkaphatod a csokis pudingomat - virította rám mosolyát.

- Oh, köszönöm! - csillantak fel szemeim.

- Gyere te lehetetlen zabagép! - ragadta meg a karom és sietősen húzni kezdett maga után. Hát, a kaja az kaja!

Leültünk a régi asztalunkhoz és neki is fogtunk a finom kajának, én persze elsőnek a csokipudinggal kezdtem, majd Hana átpasszolta az övét. Már nem sokáig lesz ez így, mindjárt itt van a nyári szünet. Két hosszú hónap otthon, már alig várom.
Otthon leszek anyával és a nagyival. Hétköznap a sütis boltban fogok dolgozni, néha átmegyünk egymáshoz a lányokkal, meghívom őket egy sütire és a többi sok dolog, amit a nyár még tartogat. Nemsokára.

~~~

- Na végre, hogy eltűnünk ebből a koszfészekből! - szólalt meg Hana - Itt olyan fos a kávé, még csak nem is zaccos és íze is alig ha van. Otthon bezzeg milyen jó a kis kávécskám! - csillantak fel a szemei, már a belegondolásába is.