»Eighteen«

1.8K 112 31
                                    

Kb fél óra múlva elértünk ahhoz a híres patakhoz, amit Josh fedett fel nekem. Leguggoltam a csordogáló víz mellé és elmosolyodtam. Innen még kellemesebb volt hallgatni.

- Nos, itt pihenünk egy keveset, aztán még elvezetlek titeket az erdő legnagyobb fájához - dobta le a táskáját az igazgató az egyik fatörzshöz - Ami a határon belül van - tette hozzá körbepillantva.

- Ez mit akar jelenteni? - léptem Hana mellé, aki elbambulva nézett egy pontra.

Csettintettem egyet az arca előtt, mire feleszmélt.

- Kösz - nézett rám nevetve - Amúgy fogalmam sincs. Gondolom valami területi határ - vont vállat, majd leült egy kidőlt fatörzsre.

Amikor a fiúk irányába néztem, azok gyanúsan vigyorogtak és valamiket mondtak egymásnak. Biztos hogy valami rosszban sántikálnak. Félek mi lesz ebből.

A tekintetem találkozott Josh-éval, aki rámkacsintott és elmosolyodott, amitől égni kezdett az arcom, így gyorsan elfordultam egy másik irányba. Ilyeneket hoz ki belőlem és még csak nem is tudok ellene mit tenni. Jaj, Josh!

- Hana, gyere ide kérlek - intett a lánynak Kody, hogy menjen oda hozzájuk.

A lány unottan és kedvtelenül, de odaslattyogott hozzájuk, s miután a fiúk valamit a fülébe súgtak az arca felderült és nagy mosolyra húzódott. Tudtam milyen mosoly ez, és kezdtem félni. Valami itt készül és remélem nem ellenem.

Hana elindult egyenesen a patak felé, ahol pont...pont Olly és a maradék bandája állt. Ohó! Értem.
Lassan haladt, majd mikor odaért hozzájuk, úgy csinált mintha megbotlott volna és nekiütközött Olly-nak, aki végül elvesztette az egyensúlyát és a vízbe zuhant. Én voltam az első, aki ekezdett röhögni és nem is tudtam visszafogni magam. A fiúk rendesen kifeküdtem a jelenet láttán, Hana pedig megjátszott ijedt arccal nézett a talpig vizes fiúra.

- Jaj, ne haragudj - tette kezét szája elé - Nem láttalak a hatalmas egódtól - villantott elégedett mosolyt.

- Te kis...- nézett a lányra dühösen.

- Ha káromkodni mersz, ott maradsz a patakban, Olly! - fenyegette meg a diri.

- De igazgató úr! - tárta szét a karjait.

- Viselkedj tisztességesen a lányokkal! - mondta, s a szája sarkában láttam a kis mosolyt.

- Ti meg mit bámultok!? - nézett a társaira, majd bosszankodva kikecmergett a vízből.

Ötlettől vezérelve, most én kértem meg Hana-t valamire. Melléléptem és csendesen felvetettem neki az ötletem, mire bólintott egyet. Odamentem újra a patak mellé és leguggoltam a vízhez, majd mintha láttam volna egy halat a vízben felkiáltottam, akár egy kisgyerek.

- Ott egy hal, nézzétek milyen szép! - játszottam el a szerepem.

- Hol? - sietett mellém csillogó szemekkel Theo, mire én elmosolyodtam és arconfröcsköltem vízzel.

- Hé! - törölte meg az arcát, majd visszakaptam az előbbit tőle.

- Ne, ez hideg! - ugrottam fel.

- Nem mondod - nevetett gonosz vigyorral az arcán.

- Nem, nem és nem! - tiltakoztam és hátrálni kezdtem, mert megint támadásba akart lendülni - Theo ne csináld már! - futottam el előle és Kody háta mögött bújtam el.

Josh hangosan felröhögött mellette, mire kikukucskáltam a fiú háta mögül, akinek csöpögött az arcáról a víz és nem nézett valami kedvesen a két barátjára. Elővette a táskájából a palack vizet és Josh-t pofonöntötte vele, s ugyanígy tett a nevető Theo-val is.

»Let Me Know«Donde viven las historias. Descúbrelo ahora