»Let Me Know«

»Thirty-eight«

- Szerintem mennünk kellene - mondtam Josh-nak az égboltra tekintve - Már kezd eléggé sötétedni - kezdtem el lemászni a fáról.

- Tudod, hiányoztak az itteni beszélgetések veled - ugrott le mellém.

- Nekem is. De főleg a legjobb barátom hiányzott - mondtam ki a fájó szavakat, de így is gondoltam rá, csak sokkal több érzelemmel - Jesszus! - kaptam a fejemhez - Te nem is tudod mi történt Olly-val! Gyere, meg kell látogatnom őt, hogy már jobban-e van. Az úton mindent elmondok! - kezdtem el magam után húzni.

~~~

- Egy vadász a birtokon? - keményedtek meg vonásai és nagyon dühösnek látszott.

- Igen. Amikor ideértem hallottam hangokat és azonnal odasiettem. Akkor láttam meg Olly-t. Szerencséje volt, hogy az a nő nem ölte még meg - néztem a békésen szuszogó fiúra.

- Nő volt? - nézett rám megilletődve.

- Igen és sajnos nem is akárki - hajtottam le a fejem fogaimat összeszorítva - Az új szomszédunk.

- Micsoda? - kérdezte kicsit hangosabban a kelleténél - Mackie ez így nem jó. Most már tudja hogy ki vagy és ha hazamész lehet bántani fog - lépett mellém kezemet megfogva, amitől azt hittem megáll a szívem.

- De engem nem bántana - nyeltem egy nagyot és szomorúan sütöttem le szemem - Én nem vagyok vérfarkas - susogtam.

- Tudom Mackie, de kérlek kerüld el azt a nőt. Nem tudod mire képes - ölelt át védelmezően, ami most hihetetlenül jól esett.

- Rendben - mosolyodtam el, ahogy hozzá bújtam - De mennünk kellene, kell erre a mai napra pihenés - néztem szemeibe.

- Felkísérlek - küldött felém egy mosolyt.

Lassan és csendesen haladtunk a folyosókon, majd fel a lépcsőn egyenesen a szobánk ajtajáig.

- Jó újra itt lenni, főleg a legjobb barátommal - pillantottam fel rá.

- Én is örülök hogy itt vagy, Mackie - döntötte kicsit oldalra a fejét, aztán beállt egy kis csend, amit végül én törtem meg.

- Jó éjt, Josh - köszöntem el tőle kezemet a kilincsre téve.

- Jó éjt, Mackie - túrt bele hajába és már indult is.

De mielőtt eliszkolhatott volna, gyorsan egy puszit nyomtam az arca jobb oldalára és beslisszoltam a szobába, ahol elkerekedett szemekkel néztem a két engemet bámuló barátnőmre.

- Még jó hogy nem jöttetek be szobára! - nézett rám Hana a kávéját kortyolgatva.

- Nem csináltunk semmit, és már mondtam hogy csak barátok vagyunk. Ennyi! - battyogtam az ágyamhoz, ami most is az ablak melletti lett és kicipzároztam a bőröndöm - Ha ő is úgy gondolna rám, akkor már rég megmondta volna nekem - kezdtem el kipakolni a ruháimat, majd be a szekrénybe a fogasokra.

- Nem mindenki olyan bátor, mint Simon - mondta Drippy, majd Hana-ra sandított, aki nem is figyelt, mert belemerült a sorozataiba és persze a kávéjába.

- Semmi jelet sem látok, akkor se. Pedig szerintem én, amilyen dinka vagyok biztos utaltam már rá neki - huppantam le az ágyra barátnőm mellé.

- Hidd el, ha viszonozza az érzéseidet, akkor nem fogja annyiban hagyni - ölelt magához - De nem akarom lerombolni az előbbi szerelmeskedésedet, de magyarázattal tartozol nekünk - nézett rám felvont szemöldökkel.

- Hol kezdjem? - fordultam vele szembe.

- Ott, hogy tartozol egy üveg kávéval, mert elbújtál előlünk az utolsó két hétben - szólalt meg a másik.