»Let Me Know«

»Two«

Másnap kiderülvén, a szülők már előttünk tudták hogy gondok vannak, lehetséges hogy nekik legalább elmondták mi is történt.
Ezután mimdannyian meglepődve mentünk ki az iskola elé, ahol egy rakatnyi szülő várakozott a csemetéire. Vagyis csak azokra, akik nem fognak velünk jönni a hímfarmra.

Bőröndkerekek sebes gurulása, ujjongó lányok hada és a szülők üdvözlő hangja töltötte be az iskola előtti területet. Az én szüleim nem voltak a sokaság közt, mivel ahogy már említettem, nem könnyű idejutni. Általában Drippy szülei szoktak minket fuvarozni. Kedvesek a szülei, csak van egy sajátos életmódjuk, ahogy a lányuknak is.
Ami viszont meglepett, az az volt, hogy Drippy szülei sehol sem voltak. Ők pedig nem a pontatlanságukról híresek.
Próbáltam megkeresni a lányt, de kámforrá vált.

- Már fent ül a buszon - súgta Hana.

- Beleegyeztek a szülei? - döbbentem le.

- Akkor hívta fel őket, mikor azt hitte már alszunk. Te aludtál, de én még fent voltam és hallottam ahogy kisebb vitát folytat le az apjával. Nem tudom miről beszélhettek pontosan, de annyit hallottam, hogy ez jót tenne neki - mesélte úgy hogy csak én halljam.

- Bevallom az apja nem repesett az örömtől, mikor az anyja elküldte őt ebbe a suliba - húztam el a szám - Most az övé volt a döntő szó - néztem a busz irányába, ahol a hátsó sorokban megpillantottam az ablak mellett ücsörgő barátnőmet. Lesütött róla, hogy ehhez van a legkevésbé életkedve.

A bőröndjeinkkel felpakolva indultunk el a buszhoz, ahol a busz vezetője elvette a csomagokat és elhelyezte a csomagtérben, mi pedig ketten leültünk a barátnőnk melletti kettes ülésre. Esélyünk sem lett volna egyikünknek esetleg leülni mellé, mert a táskája akadályozott minket ebben. Ezek szerint most egyedül akar lenni.

~~~

Miután mindenki felszállt a buszokra a tanárok névsorellenőrzést tartottak. Már meg volt egy ideje hogy ki marad és ki megy. Így lett, hogy a suli szinte fele ment a másik iskolába. A többiek pedig ahova a szülők úgy gondolták. Aztán el is indult a busz egy hangosabb nyikorgással.
Hana-t egész úton az iskolával zaklattam, szerintem már eléggé elege lehetett belőlem, de jól elbeszélgettük az időt. Közben pedig a mellettünk elsuhanó tájat pásztáztuk. Az út röpke két órát vett igénybe a város egyik feléből a másikba.

A iskolától nem messze egy erdő terült el, hatalmas és sűrűn benőtt fákkal. Nem tudom milyen nagy területű lehet, de nem hiszem hogy kicsi lenne.
A buszok behajtottak a már nekünk nyitva tartott nagy fekete kapun és ezután tárult a szemünk elé a miénknél kétszer nagyobb iskola. Az egész szürke színekben pompázott, sok ablaka volt és egy hatalmas, íves bejárata. Ami viszont jobban lekötötte a figyelmem, az a hadseregnyi fiú volt, akik kíváncsian várták a friss húst, tehát minket. Ránéztem Hana-ra aki csak mosolygott, majd kérdés nélkül kimenekült mellőlem egyenesen az ajtóba. Ő akart lenni az első aki leszáll, hogy még véletlenül se tévesszék őt szem elől a hímegyedek. Kuncogva ingattam meg a fejem és felkaptam a hátamra a táskámat. A buszok leálltak egymás mellé és már nyíltak is az ajtók. Akkor hát kezdődjék!

Hana után én voltam a következő aki leszállt, így a szemem elé tárult a fiúk rengetege. Életemben nem láttam ennyit egy helyen. Komolyan, mintha szaporodnának! Mondom én hogy hímfarm!

Mindegyikük tekintetét éreztem magamon, amitől kissé kirázott a hideg és kezdtem kellemetlenül érezni magam. Majd miután mindenki leszállt, az idősödő sofőrünk kipakolta a bőröndjeinket, szóval mindenki kereshette a sajátját. Hana, Drippy és én egymás mellett vártuk a többieket, mikor egy harmincas éveiben járó férfi jelent meg mellettünk.