»Let Me Know«

»Twelve«

Drippy-t mintha beszippantotta volna a föld, sehol az ég világon nem találtam. Még elmentem a suli lánymosdójába is, de ott se láttam színét. Pedig öt perce még itt önfeledten táncolgatott velünk. Sürgödlődtem-forgolódtam, mikor eszembe jutott, hogy lehet kiment a lampionos úton. De amint kiértem az ajtó elé, meg is torpantam. Egy lány és egy fiú haladtak az út végéhez. A fiú a lányt átkarolta, majd magával szembefordította, s megcsókolta. Teljesen kitudtam venni, hogy a piros ruhát hordó lány az Lorna. De fájt a szívem belegondolni, hogy ő az a fiú. És én még naívan reménykedtem, hogy nem sétál bele a csapdájába. Tévednem kellett, mert már akkor benne volt, mikor az étkezdében megcsókolta.

Lassan megfordultam és kissurranva a tornateremből az erdő felé vettem az irányt. A szememet mardosták a sós könnyek és a szívem ezerrel kalapált a mellkasomban, félve attól, hogy mindjárt kiugrik a helyéről. Mire odaértem a füves területhez egyszerűen térdre rogytam és engedtem, hogy a forró könnycseppek legördüljenek az arcomról. Arcomat kezeimbe temettem és csendesen sírdogáltam. A következő pillanatban valami az ölembe nehezedett és nyöszörögni kezdett. Kezem automatikusan a kutyus fejére vándorolt és végigsimított puha bundáján. Egyre közelebb bújt hozzám és egy mosolyt is képes volt az arcomra csalni. Ölelésembe fogtam a kutyust és simogattam a bundáját. Megnyugtatott, hogy itt volt velem és vigyázott rám. Ez a drága kutyus aranyat ér, jó gazdái vannak. Kár hogy az egyiküknek elcsavarták a fejét.

Közeledő beszédfoszlányokat hallottam. Felkaptam a fejem és gyorsan talpra álltam. El kellett rejtőznöm.
Befutottam a fák sűrűjébe és magam után hívtam Fifit is. A fák takarása mögül figyeltem az egyre közeledő alakokat. Miután megálltak kitudtam venni rendesen kik is azok, Kody és Newt volt. De mit kerestek itt ilyenkor?

- Pedig itt kellene lennie - nézett körbe Kody.

- Lehet rosszul érezted. Nagyon sok szag kavarog ma este, biztos összetévesztetted - paskolta meg a vállát - De abban igazad van, hogy itt volt - szippantott egy mélyet a levegőből.

Ezek most tényleg szimatolnak? Remélem Hana nem volt olyan sunyi, hogy mégis becsempészett valamit az italokba, mert akkor tényleg befestem rózsaszínűre a haját.

- Gyere menjünk. Lehet a szobáján van, nézzük meg ott - indultak el.

- Josh már nézte az előbb, de ott sem volt - nézett a fiatalabb az idősebb fiúra.

- Meglesz, nyugi. Mackie okos lány és tud magára vigyázni - mentek tovább.

Josh keresett? De mégis minek? Elújságolni a hírt, hogy egy párt alkotnak Lorna-val? Abba ott helyben belehalnék.
Hátráltam pár lépést, mikor is ráléptem egy faágra, ami elég nagyot reccsent, hogy a két fiú visszaforduljon.

- Hallottad, Newt? - kérdezte a fiú.

- Van ott valaki? - közeledett Newt a hely felé, ahol tartózkodtam - Mackie, te vagy az?

Megijedtem és sarkon fordulva egyre csak beljebb és beljebb furakodtam az erdő sűrű fái közt. Egyre sötétebb lett én pedig csak haladtam, amerre csak tudtam. Nem akartam hogy kövessenek, nem akartam hogy még rámtaláljanak. És így már nem is fognak. Nem tudtam hol lehetek. A hülye fejem miatt elvesztem ebben a gigantikus erdőben. Még Fifi sem követett, így a félelemfaktorom az egeket verdeste. Egyedül voltam...vagyis azt gondoltam.

Hangos farkasvonyítás töltötte be az erdőt. Körbetekintettem, majd az egyik irányba elkezdtem futni. Észveszejtve rohantam, de már szinte alig láttam valamit, annyira sötét volt minden.

Hangokat hallottam, de nem tudtam honnan, így minden erőmmel csak futottam előre. Ennek hála egy kiálló gyökérben orra is estem és beütöttem a fejem egy előttem tornyosuló fába. Ennek helye fog maradni.