»Let Me Know«

»Twenty-eight«

Miután végre megszülettek a vizsgaeredmények, amik az igazgató szerint nagyon jól sikerültek mindkét fél oldaláról. Ennek pedig nem sajnáltunk hangot adni az étkezéseknél. Mindenki jól szórakozva és derűsen fogyasztotta az ételét. Simon ennek tiszteletére pedig kétszer annyit evett, amit kedvesen meg is osztott velünk. Így hát egy és fél adag sajtos szendvicset ettem reggelire és mellé ízletes zöld teát ittam.
A többiek is nagyon jól érezték magukat, és bár gondoltam, de eléggé meglepett azért, hogy Newt-nak lett az egyik legjobb eredménye a csapatunkból. Még Hana-t és Drippy-t is lekörözte, ami nagy dícséretet ígér. Meg is kapta, bár Drippy-t egy picikét elszomorította a dolog, de ott volt mellette Theo, aki megvigasztalta. Annyira aranyosak voltak, hogy kényszert éreztem lecukizni őket, amin mindketten elmosolyodtak, ezzel pedig még az eddiginél is aranyosabbak voltak.
Theo magához húzta a lányt és egy puszit nyomott a homlokára, majd megfogta a kezét és azt is megpuszilta. Szerintem kijelenthetem, hogy ők a környék legédesebb párosa. Már ha csak rájuk néz az ember, akkor is jobb kedvre derül, mert belőlük sugárzik az, hogy mennyire szeretik egymást. És Theo-nak pedig ajánlom, hogy jól bánjon a barátnőmmel, mert ha nem akkor tudni fogja mi vár rá.

A diri tiszteletünkre amiért ilyen kiváló eredményeket értünk el, bejelentette, hogy a mai nap első része pihenéssel, majd pedig délután mozizással fog telni, mivel elviszi az egész iskolát egy filmre, amit a városközpontban vetítenek a szabadban. Mondhatnánk autós mozinak is, de ez nem olyan, inkább egy retro kültéri vetítés. Ennek pedig mindenki kitörő örömmel örült, amit meg is értettem. Néha kell egy ilyen kis kikapcsolódás a sok tanulás mellett.
Gondoltam hogy elmegyek a dirihez és megérdeklődöm, hogy milyen film lesz, hogy a többiek feltudjanak készülni, így hát el is indultam az igazgató irodája felé. Azonban félúton valaki elkapott és behúzott a takarítószertárba, ahol egy a plafonról lógó villanykörte adta az összes világítást, ezzel fényt adva az "elrablóm" arcára. Mikor felnéztem a fiúra az arcán látszódott hogy gondterheltnek tűnik és kissé idegesnek is, ami kezdett megrémíszteni.

- Simon, mi a baj? - léptem közelebb hozzá, mire lenézett alacsony termetemre és kezeit vállamra helyezte.

- Segítened kell, Mackie kérlek! Ugye segítesz nekem? - kérdezte félve.

- Persze, de miben? - fogtam meg kezeit próbálva nyugtatgatni a fiút.

- El akarom mondani az érzéseimet Hana-nak! - nézett a szemembe.

- Ha azt mondom hogy van egy ötletem, akkor meghátrálás nélkül végigcsinálod? - néztem rá mosolyogva.

Habozott egy kicsit, majd bólintott és elengedett. Elmagyaráztam neki az ötletem, amit elkerekedett szemekkel hallgatott végig, de mondta hogy nem hátrál meg, így szaván fogtam. Miután ez megvolt, írtam egy üzenetet Hana-nak, hogy jöjjön hátra a nagy cseresznyefához, mert beszélni akarok vele. Ez csak annyiban nem volt igaz, hogy én beszélnék vele. Simon fog, még pedig nem is akárhogy.
A legjobb barátomat kézenragadva siettünk az iskola mellé és elbújtunk egy bokor mögé, ahonnan figyelemmel kísérhettük a nagy tervemet, amit Simon meg fog valósítani.
Elég idegesnek látszott, nem is csodáltam. Ha nekem kellene Josh-nak bevallanom mit is érzek iránta, szerintem én még a fa tetejére is felmásznék. De ilyen nem lesz, szóval most Simon-nak szurkolok a mellettem levő Josh-al együtt.
Pár percen belül megjelent Hana, aki furcsálva, de odasétált a fiúhoz, aki idegességében az ujjait tördelte.

- Merre van az a szőke törp? - kérdezte a fiútól.

- Igazából én akartam veled beszélni - hajotta le a fejét.

- Kávét akarsz megint adni? - csengett derűsen a lány hangja.

- Nem, most nem - rázta a fejét, s láttam rajta ahogy szedi össze minden bátorságát, majd egyenesen a lányra nézett - Hana én rettentően belédszerettem! - mondta ki hangosan a szavakat, mire megradtam Josh kezét.