»Let Me Know«

»Thirty-one«

- Drippy Lewis most azonnal magyarázatot kérek! - szóltam bele kissé ingerülten a telefonba.

- Neked is szia Mackie. Igen, otthon minden rendben van, köszönöm a kérdést. Te hogy vagy? - kezdett el beszélni engem figyelmen kívül hagyva.

- Ezt most hagyjuk, - mondtam neki - mégis mit mondtál el anyáéknak? Mond hogy őt ne...

- Mert pont a te szerelmi életedet fogom elpletykálni nekik - mondta nyugodtan.

- De Riven-t bezzeg elmondtad! Most azt hiszik hogy tetszik vagy valami van - sóhajtottam fel fájdalmasan - Tudod mivel támadtak le? Hogy hozzak haza nekik végre egy vőt! Egy vőt, Drippy! - fújtam ki hangosan a levegőt.

Pár másodpercig csend uralkodott a vonal másik végén, majd szerintem már nem tudta visszatartani és hangosan elkezdett röhögni. Lökött feje!

- Hagyd abba! Ide hallom három utcával odébbról - mosolyodtam el.

- Ne haragudj, de ez Rosalin-tól fenomenális volt - nevetett tovább.

- Kösz, de nem neked tartanak lassan férjet kerestetiket - kezdtem el mászkálni a hátsó tornácon, ahova a mindenthalló fülek elől mentem.

- Josh lenne a biztos nyerő, ha bent lenne - tetézte a dolgot.

- Komolyan mondom, most átmegyek és belefojtalak valamibe! - fenyegettem meg.

- Hisz csak egy igaz tényt mondtam, de akkor hagylak duzzogni, tökmag. Majd azért gyertek át vagy majd mi megyünk. Szeretlek tudod - nyújtotta meg az "o" betűt, majd le is tette.

De legalább Hana-nál nem rosszabb ez a lány. Hana-nak igazi tehetsége van ahhoz, hogy hogyan is váltsa ki belőlem azt a bizonyos gyilkolási hajlamot. De ezt persze csak saját magára. És nem képes abbahagyni, pedig tudja hogy képes lennék rá.

- Mackie tudnál segíteni sütit készíteni? - szólt ki a nagyi a házból.

- Persze, megyek is - szóltam vissza.

A konyhába érve anya megdobott egy köténnyel, amit azonnal magamra is kaptam és mehetett a munka.
Persze még a finom édesség készítése közben sem hagytak a folytonos kérdéseikkel. Tudni akarták mi is folyt abban a bizonyos fiúiskolában. Viszont, ha mindent elmondanék, akkor bezárnának a szobába és életem végéig ki sem engednének, abban biztos vagyok.

- Mesélj nekünk arról a bálról kérlek. Drippy mesélte hogy te voltál a főszervezője. Büszke vagyok rád, remélem tudod - mosolygott rám anya.

- Mit szeretnél tudni? - néztem fel rá, s közben rendezgettem ízek szerint a finomságot.

- Drippy nagyon sokat említette azt a Riven fiút - kacsintott rám anya, amiből már rosszat sejtettem - Ő a titkos barátod?

- Anya, már mondtam hogy nincs semmiféle barát a háttérben! Riven csak egy jó barátom lett, akivel együtt kezdtük el előkészíteni a bált - magyaráztam neki az igaz tényeket.

- De vele mentél a bálba nem? Ő volt a partnered? - szegezte nekem a kérdéseket.

- Igen, mert kedvesen megkérdezte és én igent mondtam neki. És nem azért mert tetszik, hanem mert kedves volt és csak egy jó barátom - néztem rá megtámaszkodva az asztalon.

- Jól van - tette fel védekezően a kezeit - hagylak ezzel, de akkor mesélj tovább - mosolygott rám.

- Rendben - sóhajtottam fel és közben folytattam az eddigi tevékenységem - Mindent elkészítettünk az estére, a nasiktól a hangulatig mindent. Aztán pedig elkezdtük fogadni a diákokat, akiknek olyan jó volt az arcukra nézni, mert tetszett nekik az amit láttak. Már az eleje is nagyon jól kezdődött - meséltem mosolyogva - a barátaim és a lányok is ott voltak és nagyon jól éreztük magunkat.