»Let Me Know«

»Twenty-four«

- Mégis mi ez az istenverte ricsaj? - morogta fáradtan Hana.

- Már is hétfő van? - törölgettem meg a szemimet zombi módban.

- Szombat van te szerencsétlen! - kelt ki az ágyból és elég mérgesen nézett ki.

- Ki tart ilyenkor bulit? Ha Lorna akar az agyamra menni, akkor sikerülni fog neki! - morcogott Drippy is.

- Nézzük meg és ha a fiúk szerencsétlenkednek, akkor rájuk huszítsuk Hana-t - keltem fel imbolyogva még az ágyból.

- Rendben! - vágták rá egyszerre.

Ezen pedig még élőhalottként is elnevettem magam.
Miután kiléptünk a szobából minden lányt a folyosón találtunk, de ez nem akadályozott meg abban, hogy előre törjük magunkat. Kár volt. Nagyon nagy kár!
Amint a tömeg elejére verekedtük magunkat, abban a pillanatban kaptunk az arcunkba egy nagyon krémes pitét. Mi ez? Nem holmi amerikai filmben vagyunk!
A meglepettségtől, majd a méregtől mázoltam le az arcomról a krémes rémséget és eltátott szájjal néztem szembe a támadóinkkal. Mert Drippy és Hana is kapott rajtam kívül. Csodálatos, mit ne mondjak!

- Jaj, ne haragudj. Felkeltettünk? - röhöhött ki a szerencsétlenje.

- Most jobb ha nem tudod mit tennék veled! - kiabáltam rá mérgesen.

- Bocs, de már foglalt vagyok, előbb kellett volna gondolkodnod - vigyorgott rám.

- Ezt most biztos nem úszod meg te idióta! - indult el felé Hana dühtől forrongó szemekkel.

- Ha egy ujjal is hozzámérsz, arról tudni fog a diri - vigyorgott rá elégedetten.

- És kit érdekel! Ütött az órád te seggfej! - de ekkor elkaptam a kezét.

- Mackie engedj, ne hagyd már magad! - próbálta meg kirángatni a kezét, de nem engedtem.

- Hagyd - néztem rá, majd a fúra - Hidd el, meg fogja még ezt keserülni!

- Az erdőben foglak élve eltemetni, hogy rohadna le a képed! - Hana szemei szinte villámokat szórtak.

Ebben a pillanatban pedig egy halom műkígyó hullott le az összes összegyűlt lányra, akik hangosan sikoltozva kezdtek el arra futni, amerre csak láttak. Mi Hana-val csak a fal mellé álltunk és hallhattuk ebben a nagy hangzavarban is egymás fejében a fogaskerekek kattogasát. Visszavágót forraltunk. Olly nagyon meg fogja bánni, hogy nem képes békénhagyni minket.

Újra a fiúra néztem, aki egy csókot küldött nekem, amit egy fintorral jutalmaztam, s megláttam mögöttük a hét fiút. Ha ebben nekik is benne van a kezük, akkor ne szamítsanak tőlem sok jóra!
Olly-t félrelökve masíroztam a fiúk felé, akik ijedten néztek rám.

- Mondjátok hogy ebben nem volt benne a kezetek! - néztem rájuk mérgesen.

Megszeppenve néztek rám, majd a legidősebb szólalt fel.

- Nyugi, nincs - eresztett meg felém egy halvány mosolyt - Olly minket is rá akart szedni, de miattatok nem mentünk bele - mindegyikőjük elmosolyodott.

Másodpercek alatt lágyult meg a szívem és egy tonna kő esett le róla. Hála az égnek hogy nem mentek bele, mert akkor rettentően csalódtam volna bennük. Meg aztán a lányokkal ki is nyírtuk volna őket, de ez mellékes. Látszik hogy jó barátokat találtunk magunknak.

- Ugye tudjátok mennyire szerencsések vagytok hogy imádlak titeket - tettem csípőre kezemet.

- Én is imádlak, Mackie! - kapott fel a vigyorgó Theo.