»Let Me Know«

»Twenty-six«

Most úgy éreztem, mintha ötször annyian néztek volna, mint akkor mikor ideértünk és leszálltunk a buszról. Ennek pedig az volt az oka, hogy kétszer annyi fiú volt most az épületben, mint eddig. Mindegyik megrökönyödve nézett ránk, hogy vajon a lányok mit kereshetnek egy fiú iskola falai közt. Erre egyszerű magyarázat pedig az, hogy az igazgatónk egy szélhámos, de ezt senkinek nem kell az orrára kötni.

- Oh, mennyi megerőszakolható kisfiú! - szinte már csillogtak Hana szemei, a hét fiú viszont úgy nézett rá kb. mint egy pszichopatára.

- Hagyjátok - legyintettem.

Viszont Simon még mindig furcsálva vizslatta a lányt, nem csodálom. Még nem szoktak bele teljesen a dologba, hogy Hana valószínűleg egy elég egyedi külön fajt képez. Az a baj, hogy én ezt el is tudnám képzelni. Szerintem a többiek is.

Odamentem Simon-hoz és gyengéden hátbaveregettem, hogy nem lesz semmi baj, csak hagyni kell míg kiéli a pedofil hajlamait. Halvány mosolyt erőltetett az arcára, s még mindig szemmel tartotta a lányt. Mintha féltette volna Hana-t, figyelt rá. Elmosolyodtam és lábujjhegyre állva a fiú füléhez hajoltam.

- Rendben lesz, csak ne nézd ennyire feltűnően. Én mellette leszek, nyugi - mondtam, mire pironkodva fordult felém.

Még csak nem is tagadta, nem tett semmit. Csak, zavarbajött. Úgy tűnik Hana belopta magát Simon szívébe, ami szerintem nagyon aranyosnak tűnt. Bár Hana-t ismerve, biztos hogy nem fogja észrevenni a saját szemétől sem. Simon pedig elég szégyenlősnek tűnik. Most már értem. Tehát ezért volt a szünet előtt Simon annyira szomorkás hangulatában Theo-val együtt. Míg Theo-nak Drippy hiányzott, addig Simon-nak Hana.
Ha valaki azt mondja az elején hogy ez lesz, valószínűleg jól szórakoztam volna rajta, de hogy most itt tartunk, én csak mosolyogni tudok. Boldog vagyok és örülök, hogy hét ilyen fiú vesz minket körül.

A fiúktól aztán sajnos el kellett válnunk, mert csoportokba osztották őket, hogy a jövendőbeli diákokat körbevezessék. Mi lányok pedig nem vehettünk részt benne, mert nem ez az eredeti iskolánk és hát mert lányok vagyunk, nem fiúk.

Amíg a hím egyedek a mai nappal ügyködtek, addig nekünk ugyan úgy volt tanítás. Viszont mikor szünetben a folyosón nézelődtünk, pont akkor jött Olly és a bandája egy csapattal. Már éreztem, hogy itt lesz valami, és bizony semmi jó.
A fiú vigyorogva állt meg előttünk, s a többieket egy legyintéssel továbbintette. Ott állt előttem és önelégülten vigyorgott.

- Mit akarsz már megint? - mordultam rá szemforgatva.

- Tudod, ilyen kis semmirekellők mint te - lépett közelebb - Sose fognak olyanokkal lenni, mint ő. Nem látod, hogy észre se vesz? A barátzóna egy veszélyes hely. Neki csak egy kislány vagy semmi más. Azon meg nem is csodálkozom hogy a mitugrász összejött a kis barátnő...

A kezem automatikusan az arcán csattant egy nagyot. Akkorát, hogy a haverjai még vissza is fordultak.
Már nem tudtam visszafogni magam, mert ez az idióta már annyira felbőszített, hogy az kezem magától működött. Nem is bántam, megérdemelte. Viszont az arckifejezésétől megijedtem, bevallom.
A haverjai gyorsan odarohantak hozzánk és megpróbálták elcipelni a közelemből a fiút, ami elég nehezen ment nekik, pedig négyen fogták vissza. Szerintem ha ők nem fogják le, akkor nekemugrott volna.
Már messze jártak, de mikor Olly egy utolsó pillantást vetett rám, valami furcsa csillant meg a szemében. Még messziről is kiszúrtam, de ne tudom mi lehetett az.

- Tényleg megpofoztad? - tátotta el teli száját Simon elkerekedett szemekkel.

- Már nagyon elegem van belőle és a kezem volt, magától működött - magyaráztam.