»Let Me Know«

»Epilogue«

- Mackie jönnétek már! - kiabált fel a hátsó udvarról Drippy türelmetlenkedve - Apa nem vár ránk örökké és szeretnék végre hazamenni! Szóval szedjétek a lábaitok, otthon is tudtok majd romantikázni! - puffogott.

- Mennünk kellene - mosolyogtam rá Josh-ra, majd egy puszit nyomtam az orrára.

Még gyorsan bedobtam pár ruhámat a bőröndömbe, majd a sapkát a fejemre húzva megfogtam Josh kezét és együtt indultunk le az autóhoz, tele türelmetlenkedő emberekkel.

- Te inkább meg se szólalj - szóltam az anyósülésben elterülő Drippy-nek - Ti sem voltatok jobbak - vigyorogtam, majd eszembejutott, milyen aranyosak és egybenőttek voltak - El sem engedtétek szinte egymást - böktem meg a vállát, mire lehurrogott és inkább feljebb nyomta a hangerőt a rádión.

A hazafele vezető út pedig karácsonyi zenék énekléséből állt. Mindenki énekelt, akár tudta a szöveget, akár nem. Aztán versengtünk hogy ki tudja kitalálni a zene címét és az előadóját.
Theo nyert, szinte ez összes előadó nevét tudta. És csak eggyel többet tudott, mint én. Szóval csak egy hangyányira voltam a nyereségtől, de nem zavart, mert Theo aztán elkezdte egymaga énekelni az egyik zenét és nagyon jó volt hallgatni a kellemes, mély hangját.

~~~

- Akkor majd gyertek. Még meg kell lepnünk anyuékat - integettünk a lányoknak és a két fiúnak, majd az ajtóhoz sétáltunk és csendesen benyitottam - Megjöttem! Anya, nagyi otthon vagytok? - lépdeltem beljebb a nappaliba.

- A konyhában kicsim! - hallatszott anya hangja.

Rámosolyogtam Josh-ra, majd csendben levetettük a kabátokat és sapkákat a bakancsokkal együtt és kézenfogva indultunk a konyha felé.

- Na végre hogy itt vagy kincsem, már annyira vártalak! - nézett rám a nagyi, majd észrevette a mellettem álló fiút és csillogó szemekkel ragadta meg anya vállát és felénk fordította őt - Rosalin hazahozta a vődnek valódat! - örömködött hangosan a nagyi, mire nekem égni kezdett az arcom és szinte fejbecsaptam magam ennek a hallatán.

Miért nem gondoltam bele hogy ez lesz...

- Nagyi, kérlek - sóhajtottam kínosan.

- Ő az a fiú akiről annyit meséltél? - szállt be anyu is.

- Igen, ő itt Josh - sóhajtottam és elmosolyodtam.

- Josh Payne - mosolygott anyuékra, majd lenézett rám és egy puszit nyomott a fejem tetejére.

- Milyen ennivalóak Rosalin! - örömködött továbbra is a nagyi.

- Gyertek, üljetek le. Lassan kész lesz az ebéd, aztán majd Drippy-ék és Hana-ék is jönnek, gondolom mondták nektek - közölte velünk anya.

- A nagymama már jobban tetszik lenni? - érdeklődött kedvesen Josh a nagyim iránt.

- Hát persze drágám! - paskolta meg a barátom kezét - Nagyon aranyos fiúka vagy. Mondtam én neked drágám, hogy ő neked való - paskolta meg az én kezem is.

- Azt hiszem nem is kellett volna bemutatkoznom - vigyorgott rám Josh, az arcom pedig kezdett pirosodni.

- Mackie rengeteget mesélt rólad a nyáron, szinte be sem állt a szája - kacagott fel.

- Nagyi! - próbáltam leállítani, de mindhiába.

Most már lebuktam...

- Ha ez megnyugtat, én is meséltem rólad odahaza - húzott magához a fiú.

- Igen? - pislogtam rá nagyokat.

- Hogyan tarthatnám titokban, hogy egy ilyen szép és aranyos lányt szeretek - kulcsolta össze ujjainkat, majd a kezemre nyomott egy puszit.

- Mackie drágám szeretlek, de ha valaha is elhagyod ezt a fiút, nem leszünk jóba - fenyegetett meg a nagyi, anya pedig hangosan felnevetett és bólogatni kezdett.

- Higyjétek el - néztem a barátomra - nem fogom elhagyni őt - adtam neki egy puszit az arcára és hozzábújtam.

~~~

- Akkor mindenkinek jó étvágyat és mégegyszer örülök, hogy mind itt vagytok - emelte fel anya a poharat, majd mi is mindannyian felemeltük és egyszerre koccintottunk.

Ki mit ivott éppen, mert én gyümölcslevet Drippy-vel együtt. Hana rendszerint most sem hagyta ki a kávéját, Simon-t is eléggé rászoktatta. Josh és Theo pedig pezsgőztek a felnőttekkel, mert ők megtehették.

- Úgy tűnik, akkor végre mindenki megtalálta a saját párját - mosolygott rám és Josh-ra Drippy anyukája.

- Igen - pillantottam a mellettem ülő fiúra és úgy éreztem most már minden megvan, amitől teljesnek érzem az életem.

Josh egész nap nagyon aranyos és kedves volt a családommal. Még csak pár órát volt itt, de úgy láttam anyáék nagyon kedvelik őt és elfogadták őt, mint a barátom. Főleg a nagyi. Egyfolytában a vőnek való szövegével jön, Josh pedig lassan megfog pukkadni a nevetéstől.
Csak nekem van ilyen bolondos családom, de nagyon szeretem őket, s most már Josh is ide tartozik.

~~~

Nos, gyerekek itt lenne ez a kis és szerintem aranyos és kissé vicces epilógus nektek. Remélem élveztétek az itt töltött időtöket és hogy tényleg tetszett nektek, amit összehoztam.

Lesz még egy utolsó bejegyzés, ami a köszönetnyilvánításom lesz és az érdekességek a történetből, amiket összeírtam nektek.
Azt is megírom, aztán még a mai nap felteszem nektek, hogy egészben letudjátok zárni ezt a drága történetet.

Szóval addig is bye-bye everyone.

-LittleAlpha-