»Let Me Know«

»Four«

- A hisztis barátnőtök még mindig kiállhatatlan? - haladt el mellettünk Riven baráti társasága hangosan röhögcsélve.

- Miért nem foglalkozol a saját dolgoddal? - fordultam a fiú felé.

- Nézzenek oda! Még szép és bátor is - állt meg mellettem a sötéthajú fiú vigyorogva.

- Élvezed ezt, igaz? - mosolyogtam rá hamisan.

- Eléggé - bólintott - Leülhetünk hozzátok, lányok? - nézett a barátnőmre majd vissza rám.

- Igen! - szólalt fel a barátnőm.

- Nem! - vágtam rá, s csúnyán néztem Hana-ra.

- Vagyis leülhetnétek, ha nem lennének már foglaltak a helyek - támasztotta állát kezeire Hana.

- Mégis kik ülnek itt? - kérdezte felvont szemöldökkel.

Hana-ra néztem, aki vissza rám majd az ajtó felé sandított. Odanéztem és akkor lépett be hét fiú én pedig nagy vigyorral a még mindig mellettem állóra néztem.

- Ők! - mutattam a közeledő fiúkra.

- Hiszem ha látom - tette keresztbe kezeit, s szemöldöke az égbe ívelt.

- Rendben! - pattantam fel nemes egyszerűséggel és a fiúcsapat felé indultam.

Meglepetten, de mosolyogva fogadtak.

- Sziasztok, ugye leültök hozzánk reggelizni? Kérlek - néztem rájuk kölyökkutya szemekkel.

- Kapok a kajádból? - kérdezte Simon bujkáló mosollyal az arcán.

- Igen - bólintottam mosolyogva.

- Megegyeztünk - derült fel arca.

- Viselkedj! - szóltam a barátnőmnek, miután visszaültem a helyemre.

Csak egy sértődött pillantást kaptam viszonzóul, majd a hét fiú is a reggelijükkel letelepedett mellénk. Mindegyikük jó kedvűnek látszott, kivéve az egyiket. Ő csak fapofával bámulta az előtte heverő ételt, majd bele is fogott. Simon követte a példáját, én pedig átpasszoltam neki a pudingomat. Mosolyt küldve felém rágcsálta tovább a reggelijét. Hana-ra néztem, aki feltűnően fixírozta a velünknszembenülő fiúkat. Az asztal alatt megrúgtam a lábát, mire fájdalmasan jajgatott egyet.

- Valami baj van? - kérdezte tőle Theo.

- Nem, csak beütöttem a lábam - nézett felém összeszorított szájjal.

Visszafojtott mosollyal ettem tovább a reggelit, majd eszembe jutott, hogy még én se ismerek mindenkit, Hana meg főleg. Josh felé fordultam, aki kívácsian vizslatott.

- Bemutatkoznátok Hana-nak, még nem ismer titeket, még én se mindegyikőtöket - néztem a három még ismeretlen fiúra.

- Én Henry vagyok - mosolygott ránk a világosbarna hajú fiú, amitől úgy tűnt Hana mindjárt elolvad.

- Newt - intett nekünk.

- Nem is így hívunk - vigyorgott rá Theo - Destroyer a neve, csak szégyenlős - húzódott odébb a székével.

- Ne figyelj rá - legyintett Josh.

- Szerintem megtaláltad a lelkitársad - vigyorogtam rá Hana-ra.

- Miért? Melyik az? - nézett rám.

- Theo - mutattam az említettre, aki nagy vigyorral az arcán nézett ránk.

- Ő is egy istenség, mint én? - húzta ki magát.

- Ő minden, csak nem istenség - röhögött fel Simon tele szájjal.