»Let Me Know«

»Eleven«

Miután lefürödtem szó szerint bedőltem az ágyba a párnák közé és hangosan felsóhajtottam.

- Beütötted a szőke fejed a párnákba? - hangzott a kérdés Hana felől.

Megfogtam az egyiket és arcba dobtam vele a lányt. Majd elnevettem magam, hogy milyen fejet vágott utána.

- Javíthatatlan - nevettem fel.

- Tényleg Riven hívott el a bálba? - kérdezte hirtelen Drippy.

- Igen - fordultam az oldalamra - Még aznap mikor megtudtuk hogy mi fogjuk szervezni - emlékeztem vissza.

- És Josh nem hívott el? - kérdezősködött tovább.

- Miért kérded? - néztem rá félig felvont szemöldökkel.

- Hát, - nézett Hana-ra - mivel olyan jóba vagytok, azt hittem hogy együtt mentek - vont vállat.

- Igazából ma megkérdezte - mondtam nekik.

- És lepattintottad? - nézett rám nagy szemekkel Hana.

- Riven előbb megkérdezett és igent mondtam neki, nem leszek olyan bunkó hogy az előtte levő nap visszamondom - szorítottam magamhoz a párnámat.

- Szomorú volt? - kérdezte most Drippy.

- Kicsoda? - kaptam felé a fejem.

- Hát Josh te dinka! - vágta hozzám most ő a párnáját.

- Nem, egyáltalán nem volt az. De kicsit furcsa volt utána, vagy nem tudom - ráztam a fejem - De hagyjuk ezt. Mindig csak faggattok! Most ti jöttök - vigyorogtam rájuk.

- Én Simon-nal megyek - mondta nemes egyszerűséggel Hana.

- Hogy-hogy? - néztem rá elkerekedett szemekkel a döbbenettől.

- Elhívott- vont vállat.

- De hisz még a közeledben is fél lenni - nevettem fel - Ugye nem fenyegetted meg?

- Nem csináltam semmit se - tárta szét karjait - Miket gondolsz rólam? - szegte fel állát.

- Azt te nem akarod tudni - kezdtünk el Drippy-vel röhögni, mire visszadobta a párnámat.

- Drippy? - fordultam a másik lány felé.

- Nem hívott el senki, de nem is szorulok rá. Egyedül megyek! - húzta ki magát büszkén - Oh, most jut eszembe! - ugrott fel az ágyról és az egyik táskában kezdett el kotorárszni, majd előhúzott belőle egy hosszabb estélyit.

- Hű! - néztem végig a ruhán - Megy a szemedhez.

A ruha majdnem földig érő volt, halványkék színű és a derékrészén egy sötétebb kék színű szíj volt kötve. Ez a ruha nagyon Drippy-s. Jót választott, minden elismerésem.

- És te? Vettél egyáltalán ruhát magadnak? - néztem a másik drágára.

- Sajnos - sandított Drippy felé, majd hozzámvágott egy szatyrot.

Kivettem belőle a ruhát és mit ne mondjak, tök jól nézett ki. Az egész fehér volt, azonban fent, az alján és a derekánál fekete csíkkal volt kiemelve az a része. Térd fölöttig érő, testhezálló ujjatlan ruha volt. Egyszerű, de mégis nagyszerű. Pont Hana-nak való.

- Melyikőtök választotta? - néztem rájuk.

- Ő - mutatott Hana a barátnőnkre - Megfenyegetett hogy elveszi a kávém, ha nem megyek bele - fonta össze karjait.

- Szép munka - bólintottam elismerően.

~~~

Másnap reggel izgatottan pattantam ki az ágyból, ám mégis csendesen, mivel a két lány még nagyban horkolt. Így lábujj hegyen közlekedve hoztam magam rendbe, majd ugyanilyen csendben távoztam a szobából. Szerencsémre volt annyi eszem, hogy míg megnézem minden rendben van-e, hoztam a fülhallgatómat és a telefonomat. Így sokkal jobb lesz munkálkodni még a mai napon.
Kinyitottam a terem ajtaját, majd felkapcsoltam először a lámpakat, hogy mindent megnézzek jól-e van. Addig is dúdolgattam a zenéket, amik egymás után jöttek a lejátszási listámról.
Épp az asztalokra raktam szét a tálakat, amikben majd később a rágcsálnivalók lesznek, mikor is valaki megbökte az oldalamat én pedig ijedten vagy egy méterrel odébb ugrottam és minden ami a kezemben volt azt pedig eldobtam.