»Thirty-four«

1.3K 103 17
                                    

A nyár utolsó Teliholdja lesz ma este látható. És ezt utoljára nézhetem meg otthonról, mert szeptemberben kezdődik újra az iskola. Csak nem az az iskola ahova legszívesebben mennék. Az messze van tőlem és sajnos oda nem járhatok.

- Hé nikkelbolha! - hallottam meg a lány hangját, majd a tulajdonosa csatlakozott hozzá, s leült a tornácra mellém a másik lánnyal együtt.

- Hát ti? - kérdeztem meglepődve.

- Theo és Simon hazamentek, nekünk pedig beszédünk van veled - közölte Drippy.

- Rendben. Mi lenne az? - helyeztem magam törökülésbe.

- A fiúkról lenne szó - kezdte Drippy, majd Hana-ra pillantott.

- Elmondták hogy tudsz...khm...róluk - fogta kissé halkabbra Hana.

Nagy szemekkel kaptam felé a fejem, mire leesett mire is céloz. Nagyot nyeltem és bólintottam.

- Igazából csak Josh-ról tudtam, de logikus hogy nem csak ő...de várj! Te...ti, mégis hogyan? - kapkodtam köztük a fejem hitetlenkedve.

- Ezért jöttünk, hogy elmondjuk te dinka! - lökött oldalba Hana.

- Rendben - fújtam ki a levegőt - Akkor kíváncsian hallgatom - fordultam felé.

- Oké, de ne ölj meg miután elmondtam - vigyorodott el.

- Ha nem mondasz olyat, akkor nem foglak - mosolyogtam rá, majd belekezdett.

- Szóval, mint köztudott hogy mekkora egy zseniális személy vagyok, amikor odakerültünk valami már akkor bűzlött nekem. És az nem én voltam - helyesbített - Nem volt valami a helyén azokkal az idiótákkal és még most sem hiszem el hogy egyikőtök sem vette észre - ingatta a fejét.

- A lényegre te tökfej! - szólt rá a másik oldalamon ülő lány szúrós szemekkel.

- Jól van, nyugalom Nyálgép hercegnő - kacsintott rá, mire megfogtam a lány kezét hogy ne akarja kinyírni még.

- Inkább folytasd mielőtt kinyírnak előttem! - böktem oldalba és figyelmesen néztem a lányra.

- Na, ezért egy kicsit szaglászni kezdtem a fiúk után és egyszer követtem is őket az erdőbe. Voltak annyira idióták, hogy észre sem vették hogy kb. géppuska ropogású hangzavarral megyek mögöttük, mert minden szarra ráléptem abban az erdőben - forgatta meg szemeit - Elbújtam aztán egy fa mögött és akkor láttam meg hogy elkezdenek vetkőzni...

- Ácsi! Nem az egyik fantáziavilágodban vagyunk! - vágtam a szavába.

- Bakker mondhassam már végig! Így volt, jó! - szólt vissza - Azért vetkőztek le, mert utána átváltoztak farkassá, te szőke! De az alsójuk maradt, he! - tette keresztbe kezét - Aztán vettek észre és az volt a legérdekesebb, hogy nem mindegyikük változott át. Newt vett észre, aki az egyik szomszédos fának támasztotta a daddy-s testét - vigyorodott el a végére.

- Hogy érted azt, hogy nem mindenki változott át? Szóval nem mindegyikük...az? - néztem rá.

- Ja. Ezt mondtam - fintorodott el.

- Mondd tovább! - sürgettem.

- Nyugalom szőke, mondom én - mondta halál nyugodtan - Azok az értelmi fogyatékosok annyit hadováltak össze-vissza hogy elegem lett és megmondtam nekik hogy mindvégig tudtam hogy valami nincs rendjén velük. Aztán megígértem nekik hogy nem mondom el senkinek, ha beavatnak - húzódott sunyi vigyor az arcára.

- Mintha nem is te lettél volna - ingattam a fejem - De hogy-hogy nem mindegyikük? - tettem fel a nagy kérdést.

- Ezt én is nagyon érdekesnek találtam, de elmagyarázták - folytatta Drippy - Azok akik nem olyanok, mint mondjuk Josh, azok a többieknek társaik vagy segédeik. Mintha egy edzőtársad lenne - helyesbített.

»Let Me Know«Où les histoires vivent. Découvrez maintenant