»Let Me Know«

»Thirty-two«

A napok teltek, az idő pedig lassan ment és ment, én pedig nap-nap után sem tudtam kiverni Josh-t a fejemből. Ezt pedig úgy orvosoltam, hogy a nagyi fejét tömtem tele mindenféle gondolatommal a fiúval kapcsolatban. És a nagyit nem is zavarta, hanem örült neki hogyan is áradozok egy fiúról. Szerintem annyira átlátszó is lehetek hogy biztos tudja, hogy nem csak egy fiú barátomról zengek ódákat, hanem valami sokkal több van itt. Ez igaz is és nem is akármi van itt.

Amikor Josh-ra gondoltam, akkor eszembe jutott az is mikor megtudtam a legféltettebb titkát, amitől meg akart óvni, én mégis olyan gyerekes módon reagáltam rá. El sem tudom képzelni mennyire megbánthattam ezzel őt. És még el sem köszöntem tőle utána. Senkitől sem...

Eszembe jutottak aranybarna íriszei, amikor először rámnézett velük. Gyönyörűek voltak, de akkor megijedtem. Megijedtem mert felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan volt számomra minden amit láttam. Aztán elrohantam. Elrohantam azelől a személy elől, akibe nem sokkal azután hogy az iskolába érkeztünk teljességgel belehabarodtam.
Fájdalmat okoztam neki és nem is törődtem vele, hanem a makacsság áradt belőlem és az hogy nem tudtam mit gondoljak vagy mit fogjak fel.
De beláttam, hogy minden amit akkor láttam igenis a valóság volt. És a színtiszta igazság. Egyáltalán nem ítéltem el őt semmilyen dologért sem, ezért pedig főleg nem.
Nem tudom hogyan történhetett vagy mi is ennek a történetnek a háttere, de ez ő. Ez az igazi Josh. Egy félig ember, félig farkas fiú. És én így is szeretem őt, mégha el is tér az átlagtól.
Mindig is különlegesnek gondoltam a fiút és nem is hiába. De nem csak ezért. Azért is mert nagyon kedves és egy remek srác, aki képes bárki arcára mosolyt csalni. Remekül kijön a barátaival, mindenkinek segít ha szüksége van rá. A legfőbb pedig hogy ő volt az a fiú, akivel azon a cseresznyefán megosztottam a legféltettebb gondolataimat is. Nem szégyelltem előtte semmit sem. Miért is kellene? Legjobb barátok voltunk és bár ő nem, de én erős és mély érzelmeket tápláltam felé. Az a cseresznyefa volt az a hely, ahol mélyebben is megismerhettem őt. Josh Payne-t.

~~~

- Mackie ideje végre felkelni - hallottam meg anyu hangját - Hasadra süt a nap! - húzta ki a függönyöket és arconcsaptak a Nap vakító sugarai.

Gyorsan elfordultam és a párnába temettem az arcom egy nyöszörgés kíséretében. Az éjjel sokáig fent voltam, mert hátul a tornácon ücsörögtem és nagy figyelemmel pásztáztam a csillagokkal beborított eget és az egyre fogyó Holdat. Augusztusban lesz a következő Telihold, addig pedig ki kell bírnom.
Valamiért azon a napon, mikor az égitest felveszi teljes alakját, akkor érzem azt hogy a legközelebb vagyok a fiúhoz. Ami elég furán hangozhat, mert több kilométer választ el tőle. De nem, hanem azért mert tudom mi történik vele ezeken a napokon és egyáltalán nem zavar. Inkább megnyugtat hogy tudom ki ő valójában. És ha tehetném akkor visszamennék abba az iskolába és ott lennék mellette és a többi fiú mellett is.

- A postás hozott neked egy csomagot - mondta s elkezdte csiklandozni a talpam, mire azonnal felültem az ágyban - Az ilyenre persze hogy felkelsz, kisasszony! - nevette el magát s egy puszit adott homlokomra.

- Kitől jött? - dörzsöltem meg szemeimet, s hajamba túrva próbáltam rendbeszedni magam.

- Nincs rajta cím, se üzenet. Csak van benne valami ami eléggé zörög - gondolkodott el, nekem pedig kikerekedtek szemeim.

- Anya! Nem illő mások csomagját fixírozni! - nevettem el magam és kelletlenül, de kikecmeregtem az ágyból - Rendbehozom magam aztán megyek - indultam el a fürdő irányába.

Felfrissítettem magam és átöltöztem, majd utoljára felkötöttem a hajam és mentem is a konyhába, ahonnan már méterekre megéreztem az ínycsiklandó illatokat.
Most a nagyi csinált reggelit. Mindig a kedvencemet csinálja. Palacsintát, tejszínhabbal és eperdarabokkal rajta. Nem hogy jól néz ki, de az íze is valami mennyei!