»Let Me Know«

»Fourty-one«

*Pár héttel később*

Az első hét elég mozgalmas volt számunkra és mindenki kellőképpen elfáradt, ezért is volt jó a hétvége pihenőnek. A rengeteg túrázás és sátrazás az erdőben, a sok csapatjáték, maga az hogy a mi kis csapatunk együtt volt és ahogy csak tudtuk úgy készítettük ki egymást és fárasztottuk le a másikat.
A sátorozás nem ment éppen úgy, mint a karikacsapás, mivel szegény Newt eléggé tönkrevágta néhányunk sátrát és aztán valaki véletlenül belelökte őt a patakba. Könnyen ki lehet találni, hogy vajon ki lökhette bele "véletlenül" a vízbe őt. Egy Hana nevű lány, akinek hála Newt le is betegedett a hideg víztől.

- Nem megmondtam hogy ne lökj bele másokat a hideg vízbe te ütődött! - néztem rá gyilkos tekintettel.

- De olyan vicces volt - bújt Simon mögé.

- Ugye tudod hogy Simon sem elég válaszfal, ahhoz hogy kinyírjalak - maszíroztam a halántékom - Borzasztó vagy néha, tudod! - sóhajtottam és adtam mégegy törölközőt a didergő fiúnak.

Majd a hétalvó Gabe ezügyben is tett valamit, amit sose fogunk elfelejteni. Ennyire még nem nevettem, de a mentazöld hajú fiú tett róla. Hana-hoz hasonlóan " véletlenül" megbökte a lányt, aki beletaknyolt a vízben és szintén csurom vizes lett. A látvány nevetséges volt és még Gabe is hangosan röhögött. Hana viszont nem éppen. Szinte dühöngött és ha jól láttam, akkor ki tudta volna nyírni a barátunkat.

- Látod Hana, ezért nem kell ilyeneket csinálnod, mert akkor valahogy visszakapod. Ha nem tőlem, akkor mástól - vigyorogtam rá és kisegítettem a vízből, majd neki is adtam egy törölközőt.

Puffogva ült le a tűzhöz Newt és Simon közé, de egyikük sem szólt hozzá. Newt azért nem, mert még haragudott rá, Simon pedig azért nem, mert nem mert. Hát, Hana néha tud ijesztő is lenni, főleg ha felbőszítik. Akkor inkább futás.

Azóta pedig csend volt. Nem hallottunk semmit a vadász felől, ez pedig kissé nyugtalánná tett. Szerencsére a többiek nem vették észre, ők nem aggódtak emiatt, ami némileg jó, de rossz is volt. Tudtam hogy aki ennyire utálhatja a farkasokat, az nem fogja ilyen könnyen feladni, ezért én sem hagytam annyiban. Nem bíztam a vadászban egy kicsit sem, főleg azután hogy majdnem kioltotta Olly életét. Egy vadász nem adja fel, amíg el nem ejti a zsákmányát...

~~~

- Komolyan mondom hogy hallottam valamit - mondta Kody miközben követtük őt ki az iskola épületéből - Mintha tüzijáték lett volna - nézett hátra mosolyogva.

Ez nem tetszik nekem. Októberben senki sem tüzijátékozik.

- Miért lenne ilyenkor tüzijáték? - kérdeztem félve.

- Valaki ünnepel biztos - mondta jókedvűen Theo.

- Remélem igazad van - húztam a számat és már előre féltem a következményektől.

Csendben haladtunk az erdő oldalsó részéhez, ahonnan valami hangok hallatszódtak. Mikor közelebb értünk világosságot láttunk meg és aztán az égbe repkedő tüzijátékokat. Mindannyian megálltunk és néztük a színes játékot. Már majdnem el is hittem hogy minden rendben volt és nem kellett mitől félni.
Majd a következő pillanatban a tüzijáték elhalt és a fények lekapcsolódtak. Korom sötét vett minket körbe. Azonnal egy kéz után kaptam, aki pont mellettem állt, majd erősen megszorítottam. Az összes fényforrás amit láttam, az a nyakláncomé volt.