»Let Me Know«

»Thirty-five«

Azonnal felbontottam a levelet és olvasni kezdtem a kézzel írt hosszú sorokat.

"Kedves Mackie, ezt a levelet te kapod meg elsőként tőlem. A többi lánynak is elküldtem, de te vagy az első aki olvassa e sorokat. Azért kaptad ezt a levelet, mert szeretném, ha szeptembertől az iskolám tanulója lennél. Adok gondolkodási időt hogy dönteni tudj, de remélem hogy újra láthatlak diákomként.

Amikor elmeséltem neked Sakura-val közös történetünket, akkor mondtam hogy miután én lettem az iskola igazgatója, fiúiskolává tettem. Ekkor ezt gondoltam a legjobb döntésnek, de mindig is éreztem a szívemben, hogy valami hiányzik.
Rengeteget gondolkoztam a nyár alatt és azután is, miután elhagytátok az iskolát és rá kellett jönnöm, hogy ti hiányoztatok. Túlságosan egyhangúvá és zárkózottá tettem ezt a helyet Sakura elvesztése után. Nagyon szégyenlem is magam miatta, mert kizártam minden olyan dolgot, amivel csak jobbá tehettem volna ezt az intézményt.
De miután elmentetek, ráébredtem arra hogy nélkületek, a ti és a fiúk közti kapcsolat nélkül ez a hely nem olyan amilyennek lennie kellene. Megmutattátok nekem hogy mire is van szükség. Felnyitottátok a szemem!
És biztos vagyok benne hogy ennek Sakura is nagyon örülne mindezen dolgok után.
Már a fiúk sem voltak olyan jókedvükben, amióta elmentetek és ez hiányzott mindig is.
Rettentő rossz döntést hoztam akkor, de ezt helyre akarom most hozni, tehát koedukálttá tettem az iskolát. És remélem lesz olyan szerencsém, hogy ti lányok és főleg te Mackie, visszajöttök.

Amint döntőre jutottál kérlek küldj egy levelet. Remélem újra a diákom leszel.

Üdv, az igazgató

A sorokat olvasva próbáltam felfogni, hogy pontosan mit is írt nekem a diri. Újra és újra elolvastam és egyszerűen nem akartam hinni annak amit láttam. Amiről mind eddig szinte álmodoztam, most itt tartom a kezemben. Még mindig nem hiszem el.

Leültem az asztalhoz anyával szemben és csak bámultam a papírra. Van esélyem abba az iskolába járni, mint odatartozó diák. És ott lehetek a fiúkkal. És Josh-al.

- Valami baj van, kicsim? - kérdezte anya az arckifejezésemet látva.

- Csak...össze vagyok kissé zavarodva - néztem a szemeibe.

- Mi áll a levélben? - kérdezte.

- A fiúiskola igazgatója küldte, azt szeretné hogy a diákja legyek. Teljesen - nyújtottam át neki a papírt.

- De ennek örülnöd kellene, nem? Hisz annyi mindent meséltél arról az iskoláról és hogy mennyire szívesen járnál oda - értetlenkedett anya.

- Én örülök is, de nem tudom hogy tényleg vissza-e kellene mennem - hajtottam le a fejem az asztalra.

- Egy fiú miatt, igazam van? - fogta meg a kezem, mire felkaptam a fejem.

- He? - adtam ki az első reakciót, ami kijött belőlem.

- Mackie, én sem vagyok annyira vén róka, hogy ne vegyem észre, a nagylányom odavan egy bizonyos fiúért, akiről csak úgy áradozik a nagyanyjának - kuncogott fel.

- Szörnyen átlátszó vagyok, ugye? - nevettem fel kínomban.

- Csak szerelmes - javított ki.

- Te megengednéd hogy abba a suliba járjak? - kérdeztem félve.

- Ha ott jobban érzed magad és boldogabb vagy, akkor gondolkodás nélkül - mosolyodott el.

Egy kisebb sóhajtás hagyta el a számat és egy apró mosolyt küldtem anya felé. Még ezek után sem tudtam biztosan hogy vissza mennék-e.