»Let Me Know«

»Twenty-five«

Miután Olly megkapta a megérdemelt büntetését én minden nap elégedetten mosolyogtam felé, mivel az a rózsaszín egy hamar nem fog kijönni. És be kell valljam, jól állt neki a rózsaszín. Mondjuk mikor az igazgató meglátta, hát majdnem elnevette magát, de csak mosolyogva köszöntötte a fiúcsapatot.
Remek munkát végeztünk. De ismertem a fiút annyira hogy tudjam, nem fogja ezt ennyiben hagyni. És vajon ki lesz megint rossz a végén? Hát persze hogy Mackenzie Hollis.

Szegény Riven-nek bűntudata volt, hogy nem tudta megakadályozni a barátait, és ezt ki is mutatta. Minden nap legalább ötször bocsánatot kért, míg nem megelégeltem. Kezemmel befogtam a száját, majd megöleltem. Aztán pedig viccesen összekócoltam fekete haját.

- Nem haragszom rád, te kisgyerek! - mondtam neki nevetve.

- Biztos? - nézett le rám bűnbánóan.

- Nem tehetsz róla, hogy ilyen idióta barátaid vannak, de még mindig nem értem miért barátkozol velük. Persze Jai és Mikey kivételével, mert ők nem ütődöttek, mint maga Olly - mondtam a fiúnak.

- Nagyon sokat segítettek nekem és hidd el, Olly nem ilyen rossz, mint amilyennek mutatja magát. Lehet nem a legjobb, de nem is rossz - jelent meg féloldalas mosolya.

- Hiszem, ha látom - vontam fel szemöldököm.

- Talán majd egyszer - kacsintott, s elindult az órájára.

- Örökké nem várok - kiáltottam utána nevetve.

- Mire nem vársz? - kérdezte egy hang mögöttem, amitől kicsit kirázott a hideg, de jó értelemben.

- Josh, ne ijesztgess! - szóltam rá a fiúra - Nem várok örökké arra, hogy lássam Olly jobbik oldalát.

- Hát, akkor tényleg ne várj - túrt hajába.

- Nem terveztem - ráztam a fejem nevetve - Megyünk órára? - kérdeztem.

- Nem is egy óránk lesz - nevette el magát.

- Jó, azt tudom, de egymás melletti teremben leszünk - magyaráztam neki.

- Ezt honnan tudod? - nézett rám aranyosan mosolyogva.

- Micsoda? - kaptam felé a fejem - Hát eddig is így volt nem? - kezdtem el zavarba jönni.

- Csak nem megfigyelsz? - húzogatta a szemöldökét.

- Én nem vagyok Hana, jó? - nevettem el magam - Ha akarnálak se figyelgetnélek - néztem előre.

- Hana megteszi helyetted is, mi? - nevetett fel ő is.

- Pontosan...vagyis nem, hanem saját magának - javítottam ki magam.

- Bolond vagy, tudod? De nem olyan rossznéven, hanem aranyosan bolond - sandított rám oldalról, mire eléggé égni kezdett az arcom, így jobbnak láttam előre figyelni - Jól van, akkor vacsoránál majd takálkozunk - intett Josh és bement az osztályába.

- És megjött a paradicsom hercegnő, egyenesen az undorító szerelmesek bolygójáról! - vigyorgott rám Hana, miután leültem mellé.

Ránéztem, mire inkább eltakarta szemeit, majd ujjaival egy keresztet formázott és felém mutogatta. Oldalra fordulva kaptam egy gyilkos pillantást Lorna-tól, amit egy mosollyal jutalmaztam. Repesett az örömtől, mikor megtudta, hogy a barátja feje miattam lett egy nagy vattacukor. Most még az eddiginél is jobban imádhat.

~~~

Másnap jókedvvel mentünk le reggelizni, de nagyot csalódtam, mikor láttam hogy az étkezdében megint alig vannak fiúk. Úgy tűnik ma is mentek ki a terepre. De hogy ezt minek kell minden hónapban és akkor miért nem minden fiút visznek már. A hét fiú egyike sem szólt nekünk, megint. Tegnap még egymás agyát húzva ettük a vacsoránkat, ma pedig megint kámforrá váltak. Igazán szólhatnának előre, hogy mégis csak ne érjen minket meglepetés.