»Let Me Know«

»Twenty-two«

- De te akkor most...? És, izé akkor...- makogtam össze vissza, mert egyrészt örültem az előbb elhangzott mondatnak, másrészt pedig meglepett.

- Igen - vörösödött el.

- És te csókoltad meg? - kérdeztem, s valamiért nekem is elpirosodott az arcom.

- Mackie ne faggass már! - ütött meg egy párnával - Igen, mondtam hogy igen! - hajtotta le a fejét rákvörös arccal.

- De édesek lehetettetek már, nem hiszlek el Drippy Lewis! - öleltem át a lányt, mire halkan elnevette magát - De ha valami rosszat mer tenni neked, akkor Hana után ő lesz a következőt áldozatom - néztem a szemébe, mire elnevette magát, őszintén, és bólintott.

- Miért pont oroszlán, amúgy? - döntöttem oldalra a fejem a nyakláncot fixírozva.

- Imádja az oroszlánokat és tudod, lehet nem kellene elmondanom, de van egy oroszlános plüssállata, és egyszer megdícsértem és megölelgettem, hogy mennyire cuki. Innen jött neki az ötlet - mosolyodott el a végére.

- Tudod, letudnám zabálni a képeteket, de nem vagyok kannibál, így csak nagyon örülök nektek, dilinyósok - borzoltam össze a haját.

- Ne haragudj, hogy eddig nem volt merszem elmondani - dőlt végig az ágyon.

- Megértelek és tudom hogy semmit nem akarsz vagy akartok elsietni. Csak mindent szépen nyugodtan a maga idejében. Jó lesz ez - ráztam meg a lábát, mire mosoly telepedett arcára.

- Köszönöm, Mackie - fogta meg a kezem.

- Bármikor - kacsintottam rá.

~~~

Miután mindenki sikeresen visszatért a suliba a szünetről, minden visszaállt az eredeti kerékvágásba. A suli ment tovább és közeledtek a tavaszi vizsgák, legnagyobb örömünkre. Drippy tanult mint egy robot, Hana pedig nézte a sorozatait velem egyetemben, de én azért néha belenéztem a füzeteimbe, hogy legyen mégis csak valami fogalmam mit is veszünk éppen. Ebben is nagyban eltér a két lány. Az egyik a temérdek füzetébe temetkezik, hogy még véletlenül se ejtsen egyetlen hibát is a vizsgán, míg a másiknak a fotografikus memóriájával semmi gondja. Én meg lusta vagyok tanulni, meg semmi kedvem nincs hozzá, de ráveszem magam és alkotok egy elég jó jegyet. Hát rajtunk is látszik, hogy eltérünk egymástól, elég nagy ívben, ha mondhatom ezt.

- Mackie! - rontott be az ajtón Henry - Ugye oda tudnál adni pár jegyzetet? - nézett rám gondterhelten.

- Öhm, persze - bólintottam, majd összeráncolt homlokkal a fiúra néztem - Mi történt, hogy így festesz?

- Newt ráöntötte az utolsó jegyzeteimre a kóláját és teljesen eláztak - túrt a hajába frusztráltan.

- Hát, ő tényleg a rombolás istensége - kacagtam fel - Tessék, de vigyázz rá, mert még nekem is kelleni fognak! - kötöttem a lelkére.

- Minek az neked? Szőke vagy, nem mindegy? - mondta fel sem nézve a laptopja mögül Hana.

- Henry, majd később átküldenéd Gabe-et, hogy elvégezze helyettem a piszkos munkát. Egy nagy és idióta gondom van! - néztem a lányra keresztbe tett kezekkel.

- Meg sem szólaltam! Még elvenné az a vámpírteknős a kávémat! - borzadt el belegondolva.

- Akkor tartsd is magad ehhez! - szóltam rá, majd újra a fiúhoz fordultam - Átmehetek? - kérdeztem tőle.

- Persze, ha akarsz tanulhatunk együtt - terült széles mosoly az arcára.

- Legalább te nem fogsz leszőkézni, mint egyesek - fordultam hátra, majd becsukva magam mögött az ajtót mentünk a fiúk kollégiumába.