»Let Me Know«

»Five«

Ahogy elkezdtek telni a hetek, úgy vettem egyre jobban észre, hogy a két fél kezdi elfogadni, hogy egy közösségben kell elviselniük a másikat. A lányok már megbékéltek ezzel a döntéssel és már természetesen viselkednek a fiúk előtt, ha csak nem torna óra van és minden bolond az ablakban csimpaszkodik, hogy lásson minket. Látszik rajtuk hogy fiúból vannak.

Drippy lassan kezdett feloldódni és belátta, hogy nem gubbaszthat folyton-folyvást a szobában, míg mi jóízűen falatozunk lent. Mikor egyik nap végre lejött, kifejezéstelenül hallgatta végig, ahogy bemutatom neki a hét jómadarat. Nem beszélt velük vagy szólt hozzájuk, de látszott rajta, hogy jobban érzi magát. Hajlandó volt velünk is beszélgetni, de mikor Hana elkezdte őt piszkálni, figyelembe se vette azt, ezért Hana eléggé durcás volt. Valakit nem tudott idegesíteni, aki méghozzá Drippy volt. Majd áttért rám és egész álló nap hallgathattam a különböző beszólásait. A legjobb hogy mindig sikerül újakat kitalálnia.

- Segítsetek nekem kérlek! - néztem akkor segélykérően a fiúkra.

- Miben? - kérdezte Henry.

- Hana már az agyamat eszi egész nap és kivagyok - túrtam hajamba - Bújtassatok el!

- Bújj el a szertárban, mi tartjuk a frontot - kacsintott Simon.

- Örök hála! - majd el is bújtam az ajtó mögött.

- Hali srácok. Véletlenül nem láttatok erre jönni egy szőke hajú hupikék törpöt? - hallottam kintről a lány hangját.

- Te nagyon szereted őt nyúzni - nevetett fel Theo.

- Az egyik kedvenc elfoglaltságom - hallottam a hangján hogy elvigyorodik.

- A hátsó kijárat felé ment - hazudta Newt.

- Ezért titeket most megkíméllek - hallottam távolodó lépteit.

- Elment - nyitotta ki az ajtót Josh mosolyogva.

- Köszönöm fiúk! Most egy kis időre megmenekítettetek előle - dőltem fáradtan a falnak.

- Hogy tud annyi hülyeséget összehordani valaki? - rázta a fejét Theo.

- Nem is értem - nézett a fiúra Newt.

- Ugye - tette keresztbe maga előtt kezeit.

~~~

Fogalmam sincs hogy a mai nap miért volt más, mint a többi, de valami nem volt rendbe ezzel a pénteki nappal. Reggelinél alig voltak fiúk az étkezdében, még a hét fiú sem volt, pedig Simon egy étkezést se hagyna ki. Valami nagyon nem stimmelt...
A folyosókon is alig volt pár hímnemű egyed látható és ez nem csak az én csőrömet bökte. Hana is eléggé furcsálta, hogy nincs itt az evőpartnere, meg az űrlény haverja.

- Már megint csak téged tudlak szivatni - dőlt hátra a székén Hana.

- Kezded unni? - csillantak fel szemeim.

- Nem, nem - legyintett - Téged mindig jó szivatni. De ezt a hét ügyefogyott bandát meg tényleg lehet - lapátolta magába az ebédet - Hol a fenébe lehetnek? Simonie sose hagyja ki a kaját - görbült le a szája.

- Hiányoznak a rabszolgáid? - böködtem meg vigyorogva.

- Aha. A szexrabszolgáim - jelent meg megint a perverzebbnél perverzebb mosoly az arcán és az a fej amit vág hozzá.

- Istenem...- hajtottam le a fejem.

- Igen? - kérdezte.

- Miért nem tudlak letagadni? - sóhajtottam fel fájdalmasan.