»Let Me Know«

»Nineteen«

A gondolataimmal harcolva sétáltam lassacskán vissza a szobánkba. Az úton megpróbáltam a legcsendesebben mozogni, mert a suli már nagyban húzta a téli álmot. Ha szerencsém lesz, akkor én is így fogok tenni, bár nem hinném hogy leszek annyira szerencsés.

Amint becsuktam magam mögött az ajtót megint tüsszentettem egy nagyot és legnagyobb örömömre még fázni is kezdtem. Gyorsan bevágtam magam az ágyba és állig betakaróztam. Nem akarok beteg lenni, főleg nem most. Tavaszi szünet van!

Az éjszaka közepén rosszulléttel keltem fel és rohantam is a mosdóba. Szegény Hana-t fel is keltettem.

- Hát - vakarta a tarkóját az ajtófélfának dőlve - azt hiszem a hideg zuhanyokkal megkíméllek.

- Kösz, ez megnyugtat - mostam meg az arcomat.

- Még az eddiginél is fehérebb vagy - fürkészte az arcomat - Nem haltál meg véletlenül? - közelített az ujjával.

- Nem! - csaptam rá a kezére, amit fájdalmasan húzott vissza - Ne merészelj tesztelgetni rajtam bármit is, mert te leszel a hulla! - fenyegettem meg és leültem az ágyamra.

- Jól van - jól van, nyugi - ült le mellém - Szóljak valakinek esetleg?

- Hajnalok hajnalán? - néztem fel rá.

- Ahj, tudod hogy nem tudom hogyan kell dédelgetni valakit! - nézett maga elé.

- Nem kell semmi, köszönöm - löktem meg a vállát - Menj vissza aludni, megpróbálok én is.

- Biztos? - nézett rám.

- Reggel találkozunk - mosolyogtam rá, s lekapcsoltam a lámpákat.

Az oldalamra fordultam és Hana felé néztem. Azon járt az agyam hogy mit kereshetett a fiúknál késő este. Megértem ha jóba van velük, mert tényleg jóba van velük, de Hana nem olyan hogy csak úgy felkel és megy a fiúkhoz. Valamit nem mondanak el nekem, tudom. De mi olyan lehet, amiről nem tudhatok? Remélem nem az amire gondolok.
Hana...összejöhetett valamelyikükkel? De azt elmondta volna nekem, hisz minden fiús dolgát elújságolta mindig is, még a kínosakat is, mikor megpróbáltak egyszer rámászni és ő meg elküldte a fiút melegebb égtájakra. Nem voltam ott, de eltudtam képzelni, hogy is csinálhatta.

~~~

Nos, a kis vizes túrának hála és hogy Hana a vízbe kényszerített, a szünet hátralevő részében ágyhoz voltam kötve. Egész nap fújtam az orrom, köhögtem mint a fene és a múltkorinál is magasabb lázam volt. Igen, mert tavasszal a legjobb hideg vizes fürdőt venni egy patakban az erdő kellős közepén. Csodálatos, mit ne mondjak!

Liter számra ittam a teákat, s Simon is felhívott minket, hogy készítsék el nekem Ross nagyi teáját, de azonnal ellenkezni kezdtem, mert azt a löttyöt mégegyszer nem iszom meg, annyi szent! Erre pedig puffogva vágta le a telefont és nem hívott minket többet. Hát megértettem, de azt az izét többet nem akarom meginni! Felfordul a gyomrom, szó szerint, annyira borzalmas az állaga.

- Hogy mit csináltál? - hallatszott Drippy hangja a telefonból, ki volt hangosítva így mindenki hallotta őt.

- Csak egy kis hideg zuhanyt kapott, most mi? - röhögött Hana.

- Menjek csak vissza és belefojtalak abba a patakba! - kezdte el a fenyegetőzést a lány.

- Ahhoz előbb itt kellene lenned - vihogott Hana.

- Hidd el, nem akarod te azt hogy visszamenjek - mondta morogva.

- Nem is - vonta meg a vállát.